A Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével kitüntetett színész, érdemes művész november 18-án, életének 83. évében hunyt el.
Miklósy Györgyöt a Radnóti Színház és Vígszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
"Nem volt váratlan, mégis szíven vert Miklósy Gyuri halálhíre. Ahogy lányai - akik odaadóan és csodálatosan ápolták az utolsó hetekben - mesélik, délelőtt még öntudatánál és humoránál volt: +Nehéz napok várnak ránk a kivégzés előtt+ - idézett a Koldusoperából. Aztán szép csendesen és békésen elaludt" - írta a művésztől búcsúzva Bálint András.
A Radnóti Színház igazgatója felidézte a teátrum társulati képét, amelyen Miklósy György a második sorban jobboldalt, derűsen, szemét kissé lehunyva üldögél. A fénykép szeptember 3-án, az évadnyitón készült, alighanem ez a művészről készült utolsó fotó.
Bálint András említést tett Miklósy György szerepeiről is, ezek között volt Tócsa bácsi a Kísértetcsárdásból, Berci bácsi a Rokonokból, Firsz a Cseresznyéskertből, a Szerelem nehézkes Szalay bácsija, Fater a Vőlegényből, Rabló a Störr kapitányból, a balfácán ügynök a Floridai öröklakásból, a Háztűznéző lánykérő kereskedője, a teszetosza férj a Születésnapból, és a legutolsó alakítás: a Riviera bölcs Tűzoltója.
"Nagyszerű színész volt és csodálatos ember. Hiányozni fog" - zárta sorait az igazgató.
Miklósy György 1925. május 30-án született Budapesten. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte. A főiskola után a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. 1956-tól a Madách Színház, 1960-tól a Petőfi Színház, 1964-től a Vígszínház, 1989-től a Radnóti Színház társulatának tagja volt.
Vendégművészként játszott a Játékszínben, a Karinthy Színházban, nyaranként pedig Szegeden, Gyulán, Egerben, Székesfehérváron is.
Miklósy György 1956-tól 1960-ig, majd 1983-tól 1991-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, illetve az egyetemmé átalakult intézmény adjunktusa volt.
Főbb szerepei közé tartozott Arnolphe (Moliere: A nők iskolája), Dobcsinszkij (Gogol: A revizor), Percsihin (Gorkij: Kispolgárok), Sándor (Hubay-Vas-Ránki: Egy szerelem három éjszakája), Papa (Örkény: Pisti a vérzivatarban), Solomon (Miller: Alku), Csermlényi Viktor (Örkény: Macskajáték), Petey (Pinter: A születésnap).
Számos filmben is láthatta a közönség, ilyen volt a Bűbájosok (1969), az Utazás a koponyám körül (1970), a Kakuk Marci (1973), a Fekete gyémántok (1976), a Tótágas (1976), a Csillag a máglyán (1978), a Rekviem (1981) és a Szeleburdi vakáció (1987).
