Hargitay Andrást beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben működő International Swimming Hall of Fame, a vizessportok - így az úszás és a vízilabda - hírességeit befogadó csarnok tagjai közé. 1965 óta, évente egyszer tartanak itt avatási ünnepséget, amikor az arra az esztendőre kiválasztott sportági kitűnőségek - versenyzők, edzők, sportvezetők - hivatalosan is "hírnevessé" válnak. Szécsi Tamás tanítványa, Hargitay András a vegyesúszás specialistájaként ért el világcsúcsot, 400 méteren kétszer is vb-aranyérmet nyert (1973, 1975). Négy Európa-bajnoki elsőség is fűződik nevéhez, olimpián pedig harmadik helyezés volt a legjobbja, amelyet az 1972-es, müncheni ötkarikás játékokon ért el 400 méter vegyesen.

Számított erre a kitüntetésre? Mit kell tudni erről a bizonyos csarnokról, hogy lehet ide bekerülni? Mekkora elismerés ez?

Hallottam már erről, de meglepett, hogy beválasztottak. Igaz két évvel ezelőtt értesítettek arról, hogy fölkerültem a jelölteket tartalmazó listára, de ennek ellenére váratlanul ért. A csarnokról annyit tudok, hogy egy Fort Lauderdale-ben lévő uszodában van kialakítva egy elkülönített részben, de azt nem tudom, hogy kik választják meg a tagokat, és azt sem, hogy milyen hivatalos eseményen kell részt vennem az elismerés kapcsán. Ez komoly megtiszteltetés, de nem egy sportoló számára ez már csak ráadás. A sport maga két részből áll: az egyik az maga a sportolói pályafutás, a másik pedig az, ami ez után következik, de annak szoros értelemben véve már nincs köze a szakmához, az csak ráadás. Igazi sikereket egy sportoló csak a győzelmei révén tud elérni.

Hogyan látja a mai úszósportot?

Az úszás, mint ahogy az összes sportág teljesen megváltozott, elanyagiasodott. Korábban például évente volt egy-egy fő verseny és végig arra készültünk. Ma már nagyon sok a verseny rendeznek rövidpályás és hosszúpályás Európa bajnokságot - decemberben éppen Debrecen ad otthont a rövidpályás Eb-nek - világbajnokságot, és nem is értem, hogy lehet ennyire felkészülni. Persze nem mondom, hogy ez rossz lenne, hiszen így olyan úszók is eredményesek lehetnek, akik mondjuk az 50 méteres medencében nem annyira jók.



Mi a véleménye napjaink csodaúszóiról, gondolok többek között Michael Phelpsre, vagy Ian Thorpe-ra? Hiszen korábban elképzelhetetlenek voltak olyan időeredmények, amiket ők produkálnak. El lehet érni ilyen eredményeket tiszta eszközökkel?

Ámulok ezeken a versenyzőkön, az eredményeiken, egyáltalán a sport fejlődésén. Nem kell ugyanis nagyon messzire menni, hogy lássuk a hatalmas fejlődést, mert például már Verrasztó Dávid is jobb időket úszik, mint annak idején mi, hogy Cseh Laciról már ne is beszéljek. Mindig felvetődik a kérdés: hol van az emberi teljesítőképesség határa? Úgy tűnik, hogy nincs határa, mert az egész életünk folyamatosan változik, fejlődik, ebből következően pedig a felkészülés és vele együtt minden jobb lesz. Az már egy másik kérdés, hogy ez hasznára válik-e a sportnak, az emberiségnek... A meg nem engedett eszközökről, a doppingról azt gondolom, hogy azért ezt a tapasztalható fejlődéssel nem lehet párhuzamba állítani. Túl egyszerű lenne a dolog, ha csak azon múlna minden, hogy bekapok-e néhány tablettát, vagy sem. Ennél többről van szó, de tény: a dopping manapság a sportban kulcskérdéssé vált. Vannak olyan hangok, hogy aki akarja az csinálja, hiszen egy festőtől, vagy egy zeneszerzőtől sem kérdezik meg, milyen állapotban alkotta műveit. Itt azonban sokkal többről van szó, hiszen a doppinggal élő sportolók idővel az egészségeseket is rákényszeríthetik a teljesítménynövelő szerek szedésére, a jó eredmények érdekében. Hiszen ne feledjük el, hogy a sportban minden az eredményességről, a helyezésekről szól, míg a művészetben ez nincs így. Ráadásul a sportolónak az élete a tét. Emlékszem, még 1971-ben Bécsben úsztam Európa bajnoki döntőt egy sráccal, aki nagyon valószínű, hogy doppingolt ugyanis két év után fölfújódott és meghalt. Szerintem ez nem éri meg.

A ’70-es, 80’-as években milyenek voltak a doppingellenőrzések? Mennyire volt jellemző, hogy valaki tisztátlan eszközöket használ? Valóban volt Magyarországon államilag támogatott dopping?

Mindig az adott kornak megfelelő ellenőrzések voltak. Régen csak a világversenyeken ellenőriztek, és akkor is csak az első három helyezettet, illetve szúrópróba szerűen még egy-egy versenyzőt. Azt viszont büszkeséggel mondhatom, hogy a ’90-es évek elején egy amerikai edzőkonferencián én olvastam föl azt a magyar javaslatot, hogy a versenyzők mindig rendelkezésére állhassanak az ellenőröknek. Persze az is egy érdekes kérdés, hogy mi számít doppingnak. Hiszen dopping az, ami rajta van a doppinglistán. Igen ám, de sok olyan teljesítménynövelő szer van, amit a legnagyobb titokban fejlesztenek ki, és ezért nincs rajta a listán, kvázi nem is számít doppingnak, addig, amíg fel nem fedezik. A szocializmusban volt államilag támogatott dopping. Nekünk is volt ilyenre lehetőségünk: elmagyarázták, hogy ilyen és ilyen világot élünk, ezért, aki akar, annak van lehetősége doppingra. Én úgy tudom, hogy az úszók közül senki nem jelentkezett arra.