Politikai egyetértés sincs, sőt a két kormánypárt koncepciója is újra távolodik egymástól.

Ez egy kudarcra ítéltetett törvény. Azért várom Horváth Ágnest, hogy elmondjam, hogy a legbölcsebb az lenne, ha visszavonnák, és elölről kezdenék. És az egyeztetési folyamatot tisztességgel végigcsinálják.

A biztosítós rendszerben hogy tudnának megegyezni?

Olyan kérdések sokasága, amikre nincsen válasz. Kormány se tud választ adni. Mennyi pénz fog így bekerülni az egészségügybe? Az a pénz hogy hasznosul? Hogy lehet azt onnan kivenni? Az üzleti alapú érdekeltség, hogy fog ebben a rendszerben megjelenni, hogy fog testet ölteni. Számos olyan kérdés, amire nincs válasz. Sem a törvényjavaslatban, sem a kormány, senki nem tudja. Miért lesz ez jó? Miért lesz hatékony? Miért lesz olcsóbb? Az egybiztosítós rendszer működési költsége 1,6 százalék volt az egészre vetítve, a mostani 3,5. Mit kapunk a duplájáért?

Hogyan kellene megreformálni az egészségügyet?

Először is kell egy közmegegyezésen alapuló szakmai protokoll, ehhez mellé kell rendelni egy szintén közmegegyezéssel elfogadott pénzügyi protokollt. A fekvőbeteg ellátást és a járóbeteg-ellátást variáló betegellátás felé kell a hangsúlyt vinni, tehát a rövidebb kórházi kezelés felé kell elmozdulni. És sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre.

Ez már oktatáspolitikai kérdés is.

Ez kultúra kérdése. Az egészségügy az alapvetően egy nemzet kultúrájának a kérdése. Hogy gondolkodik az egészségről, értéknek tekinti-e. Tesz-e érte valamit, vagy csak akkor gondolkodik el rajta, ha beteg.

Magyarországon mindenki úgy van vele, hogy amíg nem muszáj, addig inkább nem megy el orvoshoz.

Egyébként a több biztosítós rendszer egyetlen előnye ez lehetne. Mert a biztosítók abban érdekeltek, hogy minél olcsóbb legyen egy biztosított. És ha a biztosított olcsó, akkor az nyilván egészségesebb is. Ebből az következik, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, mint az egészségügyi rendszer, amelyik a gyógyításban érdekelt, meg az orvosok is a gyógyításban érdekeltek.

Általában az a probléma hogy a szakmai viták nagy részébe is rengeteg politikát helyeztek.

Nincsenek szakmai viták, csak politikai viták. A politikai viták sokkal egyszerűbbek, mint a szakmai viták, nem igényelnek szakmai felkészülést.

Gazdasági téren is ez jelent gondot?

Igen. Sokkal egyszerűbb elvitatkozni a jobb és baloldali nézetek különbözőségén, mint arról beszélni, hogy mit kell cselekedni.

Valami biztatót is jó lenne hallani.

Ha magyar politikai elit nem látja be az együttműködés szükségességét, akkor majd az Európai Unió rá fogja kényszeríteni. Lehet, hogy a nagyobb bajtól ez fogja az országot megmenteni.