Rippl-Rónai évforduló

Gyógyszerészoklevelet szerzett, de hamarosan Zichy Ödön gróf gyermekeinek házitanítója lett. Mivel a rajzolás, festés érdekelte, Münchenbe, a századvég közép- és kelet-európai művésznövendékeinek fellegvárába utazott, ahol hihetetlen rajzi rutint szerzett.

1887-ben állami ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol a dicsősége tetőpontján álló Munkácsy Mihály műtermében talált otthonra. Kezdetben mentora stílusában és aláírásával, sorozatban festett életképeket műkereskedők számára. Saját stílusának kialakulását Párizs és az impresszionisták segítették, az 1889-es Nő fehérpettyes ruhában már az önálló művészt dicséri. "Csak a "Szép"-ben, az ideálisban találhatom föl lelkiismeretem megtisztulását és megnyugvását." - írta egyik levelében. Fekete korszakának képeit - Két gyászruhás nő, Golgota, Kalitkás nő - titkokkal, finom szomorúsággal terhes nőalakok uralták. 1901-ig tartó párizsi korszakában a Nabis-csoport tagja volt, a legnagyobb elismerést Öreganyám című festményéért kapta.

1902-ben tért haza végleg és Kaposvárott telepedett le, ahol festészete is megváltozott. Alakjait mozaikokra emlékeztető, pettyekből összeálló festékfelrakásokkal mintázta, innen a "kukoricás korszak" elnevezés. Legismertebb ekkori festményei a Piacsek bácsiról festett sorozata, a Két akt vörös pamlagon, az Akt teraszon, a Bányai Zorka fekete ruhában. Rippl-Rónai szőnyegtervezésbe is belefogott és megtervezte Andrássy Tivadar gróf budapesti palotájának teljes ebédlőberendezését. Híres "Nő rózsával" faliszőnyegét francia felesége hímezte, 1912-ben elkészítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, valamint a Nyugat mozgalmában is.

1914-ben az első világháború kitörése Franciaországban érte. Mint ellenséges ország állampolgárát internálták, szabadulni csak művészbarátai közbenjárására tudott. Hazatérve élete utolsó szakaszában pasztellképeket készített, nagyobb feladatokra már nem vállalkozott. Ebből az időből származik a művész önarcképsorozata, valamint Móricz, Babits és Szabó Lőrinc portréja.
1927. november 25-én halt meg tüdőgyulladásban Kaposvárott. A magyar művészet történetében szinte páratlan életmű, mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia és több mint 100 iparművészeti tárgy maradt utána. Számos műve a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképe a firenzei Uffiziben látható.