A terv ábrándképnek tűnhet, de a kelvirág, a sárgabarackfák és a dinnye buja mezői a kairói piramisoktól északra húzódó hatalmas homoksávban bizonyítékai annak, hogy Egyiptom határozott szándéka zölddé tenni a sivatagjait. A térségben a Sivatagfejlesztési Központ szakemberei csúcstechnológiákkal kísérleteznek, hogy a sivatagot virágzóvá tegyék.
Miközben az éghajlatváltozás és a termőföldek túlzott kihasználása elősegíti sok sivatag terjedését a világon, Egyiptom lassacskán zölddé teszi a homokot, amely majdnem az egész területét borítja, mert így akar több teret biztosítani a növekvő népességének.
Egyiptomnak csak öt százaléka lakható, az ország 74 milliós lakosságából majdnem mindenki a Nílus folyó és a Földközi-tenger mentén él. A már most is rossz életfeltételek - Kairó az egyik legsűrűbben lakott nagyváros a világon - valószínűleg romlani fognak, mert 2050-ig Egyiptom népessége várhatóan megkétszereződik.
A kormány ezért arra ösztönzi az embereket, hogy költözzenek a sivatagba és 70 milliárd dolláros tervet valósít meg 1,7 millió hektárnyi sivatag elhódítására. Az ösztönzők között van, hogy olcsó sivatagi földet adnak az egyetemet végzetteknek. A területek lakhatóvá tételéhez és művelésbe vonásához az egyiptomi kormánynak meg kell majd csapolnia a Nílus folyó szűkös vízforrásait, mert eső szinte sohasem esik Egyiptomban.
A kormányterv ellentmondásokat váltott ki egyes környezetvédők körében, akik szerint a sivatag zöldesítése nem kivitelezhető, nem fenntartható, és előbb-utóbb visszaüthet.
Anders Jagerskog, a Svédországban működő stockholmi Nemzetközi Vízintézet igazgatója megkérdőjelezi a drága vízforrások sivatagi növénytermesztésre való felhasználásának értelmét. - Egy sivatag nem a legjobb hely élelmiszertermelésre. Politikai szempontból van értelme állásteremtő hatása miatt, a víz szempontjából azonban nagyon ésszerűtlen - véli a szakember.
A sivatag elhódításának mértéke regionális feszültségekhez is vezethet a nílusi vizet elosztó egyezményekkel kapcsolatban, mert Egyiptomnak a Nílus vizéből esetleg nagyobb részt kell majd elvennie, mint amennyit számára a nemzetközi szerződések biztosítanak. Ez aggasztja az ország déli szomszédjait, amelyeket már most sem elégítenek ki a Nílus vizének megosztására vonatkozó egyezmények.
Egyes bírálók szerint Egyiptomnak inkább a sivatagi turizmusra kellene figyelmet fordítania és nem a mezőgazdaságra, amely nem fenntartható vagy profithozó, és megsemmisítheti a vadvilág ingatag élőhelyeit, amelyek máskülönben nagy vonzerőt jelentenek a turisták számára.
Az elmúlt évtizedben egy sivatag elhódítása Kairó környékén megsemmisítette egy oázis nagy részét és lakóit, a nyúlánk szarvasgazellákat. Ezek eszmei értéke igen nagy, mivel természeti örökségnek számítanak.
A Sivatagfejlesztési Központban az öntözővíz egy 15 kilométeres csatornán keresztül jön a Nílusból; különféle termények előállításához és a hibrid tehenek legeltetését szolgáló zöld fű öntözésére használják. A szakemberek gyümölcsöt adó fajtákat oltanak a sivatagot jól tűrő növényekbe. A kedvenc gyümölcsök a citrusfélék, amelyek jól fejlődnek a forró éghajlaton és leszüretelésük után néhány órával már az európai szupermarketek polcaira kerülhetnek.
Az európai piacok közelsége és a kártevők hiánya, amelyek rendszerint megvannak a nedves környezetekben, a sivatagi mezőgazdálkodást gazdaságilag életképessé teszi - állítja Richard Tutwiler, a kairói amerikai egyetem Sivatagfejlesztési Központjának igazgatója. - A vízutánpótlás nem lesz kérdés még legalább tíz évig - tette hozzá. Szerinte van értelme kiterjeszteni a mezőgazdaságot olyan földekre, amelyek eddig nem hoztak hasznot.