A rendszerváltozáskor a volt állami nagyvállalatok után, az általuk elfoglalt belterületi földek értékének arányában részvényekhez jutottak az önkormányzatok. Kőbányának ma, ezek után 40 milliárdos részvényvagyonnal kellene rendelkeznie. Mi történt ezzel a vagyonnal? Hűtlen, vagy hanyag kezelés? Ebből finanszírozták az önkormányzat pazarló működését, a fiktív felújításokra költött milliókat?

Andó Sándor: Az állami számvevőszék nagyon komoly vizsgálatot végzett az önkormányzatnál. Folyamatosan egyeztettünk, bizonyos dolgokat megválaszoltunk, és valóban ez a megállapítás a részükről megfogalmazódott. Tulajdonképpen a legmagasabb szinten átbeszéltük ezeket az ügyeket. Az Állami Számvevőszék és az én véleményem között semmiféle különbség nincsen. Tehát amit én mondok, azt mondja az ÁSZ is. Az elmaradt haszonról beszél. Nem arról szól a történet, hogy itt valami más történt volna, azt mondja, hogy akkor, amikor ez a cég megkapta a részvényeket, akkor kezelésre kapta meg és nem abból a célból, hogy eladja, és más részvényeket vegyen rajta. Ezekről a részvényekről kizárólag az önkormányzat döntött, hogy mikor adja el. Ez a részvénycsomag jellemzően letétben volt. Egy bizonyos részét, egy 1 milliárd forintnyi részét lehet, hogy megkapta a Kőbányai Befektetési Tanácsadó (KÖBETA) értékesítésre – én is felejtek, nem kelek-fekszek mindennap ezzel a történettel. Ha meg is kapta, a K&H abból nem értékesített. Adja magát, hogy az önkormányzat cége ebbe belekeveredett, de tény, hogy a KÖBETA megbízásából a K&H nem értékesített Richter részvényeket. Nem is a Richter részvényekkel kapcsolatban mondja ezt az ÁSZ, hanem a komplett részvénycsomaggal kapcsolatban, amit az önkormányzat átadott kezelésre a KÖBETÁ-nak. Viszont annak nem volt jogosultsága, hogy azt átváltsa állampapírokra. Nagyon szorosan meg volt kötve a Befektetési Tanácsadó keze. Az, hogy 500 millió elmaradt haszon volt ahhoz képest, ha átváltották volna állampapírra, végül is a „ha” kategóriája. Az igazi probléma abban állt, hogy kényszerértékesítésekre került sor. Amikor, az önkormányzatnak készpénzre volt szüksége, akkor azt mondta, hogy az árfolyamtól függetlenül értékesítsen. Itt bizony a KÖBETA által elképzelt stratégia megbicsaklott, és valóban, ha korábban átváltjuk állampapírba, akkor kedvezőbb lett volna a helyzet. Hozzáteszem, abban egységes volt a képviselő-testület, hogy ne váltsuk át. Ha akkor úgy döntöttünk volna, hogy átváltjuk, azt az ellenzékünk ellenezte volna a leginkább. Ezen természetesen mindig voltak viták. Az ellenzéknek mindig az volt a véleménye, hogy ne értékesítsünk részvényt. A működési költségek fedezetére jellemzően évi 1-1,5 milliárd forintnyi értékben bevonásra került. Persze lehet arról beszélni, hogy erre volt-e szükség, vagy nem, ha igen, milyen mértékben. Csak azt mondom, hogy egyik része kézzelfoghatóan megfogható, hogy mi lett ebből a pénzből Kőbányán, a másik része az itt élők komfortját javította. Ha összehasonlítja a mérlegeket évente, megnézi a költségvetési rendeletet és az azt követő évnek a májusban megjelenő elszámolását, akkor azzal szemben, ami a különböző újságokban megjelent, Kőbányán vagyonnövekedés volt. Az újságok vagy a kerületi Fidesz ezt az 500 milliót úgy kezeli, mintha valakik ellopták volna. Szó sincs erről: az elmaradt hasznot a legdörzsöltebb gazfickók sem tudják ellopni. Amikor ez az 500 milliós károkozás megjelent az ÁSZ leírásában, én a képviselő-testület elé terjesztettem, hogy akkor a KÖBETA fizesse meg ezt az önkormányzatnak. Erre természetesen nincs meg a vagyona, de a személyi konzekvenciákat le lehetne vonni. Nem az alapján, hogy ki beszél hangosabban, hanem a bíróság döntése alapján. Ez az én polgármesterségem utolsó évében történt, nem tudom, hogy áll az ügy.



Szintén az ÁSZ vizsgálatára hivatkozva: a 2004-es jelentésük szerint a KÖBETA az önkormányzat 2,1 milliárdot érő részvénypakettjét forgatva 2000 és 2003 májusa között 248 milliós nyereséget ért el. Ebből a vagyonkezelési díj levonása után 3 millió jutott az önkormányzatnak.

Volt egy úgy nevezett likvid részvénycsomagja a vagyonkezelőnek, ami azt jelenti, hogy bármikor el tudta adni és tudta értékesíteni, árfolyamnyereséget tudott vele elérni. Volt egy olyan részvénycsomagja, ami jellemzően még a tőzsdén sem mozgott. Ezt is megkapta vagyonkezelésbe. Tehát volt 2,1 milliárd forint likvid részvénye, és volt még 4-5 milliárd olyan részvénye, üzletrésze, ami lehet, hogy csak névértékben volt ennyi. A KÖBETA eljárt a közgyűlésekre, így képviselve az önkormányzat érdekeit. Annak idején a sörgyárral kapcsolatban volt mintegy 100-120 millió forint névértékű részvényünk. Ezt a sörgyár a névérték 20 százalékáért akarta megvásárolni, de mi nem adtuk el. Később ezeket a részvényeket – ami a sörgyár szerint a névérték 20 százalékát sem érte el – el tudtuk cserélni ingatlanra, amelynek az értéke az 1 milliárdot mindenképp eléri, mert most tervezik eladni 1,5 milliárdért. Ezt is a KÖBETA intézte. Tehát, azt lehet mondani, hogy a vagyonkezelési díjat nem az árfolyamnyereség után kapta, mert azután neki ki volt alkudva egy jutaléka. Ezt nem lehet összevonni a vagyonkezelési díjjal. A 248 millió a Richter pakett forgatásából származott, de a vagyonkezelési díjat is ebből vonták le. Itt különböző dimenziójú költségek voltak együtt kezelve.

Amikor a Kőbányai Vagyonkezelőnél túlszámlázást tapasztaltak, rendőrségi feljelentést tettek. Az építési vállalkozó visszafizette az összeget. A vállalkozó később feljelentést tett Kaszab Csaba ellen azzal, hogy az ő vállalkozása csak fedőcég volt. Arra szolgált, hogy a Vagyonkezelő pénzét épületfelújítás címén felvegye, a munkát sose végezze el, de egy jelentős részét átutalja Kaszab Csaba alvállalkozóként hozzászegődött cégének. Ebben az ügyben Kaszab Csabát hivatali hatalommal való visszaélés jogcímén elítélték. Tudtak arról a szocialista vezetésű önkormányzatnál, hogy egyik frakciótársuk ilyen módon teszi zsebre az önkormányzat pénzét?

Amikor ez az ügy történt, Kaszab Csaba nem volt alpolgármester. Akkor György István Fideszes polgármester állt az önkormányzat élén, és ezt a túlszámlázást a Vagyonkezelő szocialista többségű igazgatóság tárta fel. Két határozatot hoztak: az egyik, hogy aki a kárt okozta, az térítse meg, a másik, hogy történjen rendőrségi feljelentés. Mindkettő megtörtént. Kaszab Csaba ennek az igazgatóságnak a tagja volt, tehát ő is megszavazta, hogy a vállalkozók ezt az összeget fizessék vissza. Nem egy vállalkozó volt, hanem négy-öt. Akkor ez az ügy a Vagyonkezelő egyik tisztségviselőjével hozták összefüggésbe, ezeket a papírokat mi a rendőrségnek átadtuk. Nem tudtuk akkor, hogy kit fog ez érinteni, és a vállalkozókról sem tudtuk, melyiküket fogja ez terhelni. Tehát ez akkoriban nem hozták összefüggésbe Kaszab Csabával. Ez később, a feljelentés után történt meg.