A szakember a napokban járt Budapesten. Egy szakmai konferencián vett részt, amelyen arról beszélt, hogy az elhízás veszélye fenyegeti Európát, és ez ellen mindenképpen tenni kell valamit. Előadását nagyon egyszerű, szemléletes példával kezdte. Két fiatal fiúról mutatott fotót, egyiküknek kilátszottak a bordái, sápadt fehér bőre szinte világított, a másik kissé duci volt, de "csak" a derekán látszott némi súlyfelesleg. A professzor megkérdezte a hallgatóságot: szerintük melyik fiú normál testsúlyú? A többség a testesebb alkatúra szavazott. Paul Gately nyomatékosan bólogatott, valószínűleg erre az eredményre számíthatott. Majd a következő pillanatban kissé összeráncolt homlokkal kijelentette, hogy épp a számunkra "beteges", sovány fiatal a normál testsúlyú. A "rossz látásmód" pedig annak köszönhető, hogy megváltozott a túlsúllyal és elhízással kapcsolatban a társadalom felfogása.
- Mit tekintünk sikernek? - kérdezett vissza az angol professzor, amikor arra kértük, mondjon néhány olyan sikertörténetet, amikor túlsúlyos embereknek tudott segíteni a fogyásban.
- Még a szakembereknek sem egyértelmű, hogy ki a túlsúlyos. A szülőknek 70 százaléka gondolja azt, hogy gyermekének súlya normális, 30 százalékuk szerint az elhízott gyermek éppen megfelelő súlyú.
- Csak a szülők tehetnek erről?
- Minden egyes embernek felelőssége, hogyan viselkedik, és minden társadalomnak is felelőssége, hogy milyen lehetőségeket teremt az egyéneknek. Az iskola, a média, a kormányzat hozzáállása mind befolyásolja az egyén magatartását. A legfontosabb dolog, hogy tudatosítsuk az elhízás veszélyét az emberekben, valamint az, hogy segítsünk nekik a probléma kezelésében.
- Milyen program lehet sikeres?
- Minden intézkedésnek hosszú távúnak, legalább 10-20 évre tervezettnek kell lennie, és politikailag függetlennek. Olyan szervezeteket, szövetségeseket kell találni, akik hajlandók erre áldozni. Én a magánszektorban hiszek, mert nemcsak célja, hanem gazdasági érdeke is, hogy jól működjön a program. Nagyon fontos, hogy az eredményeket rendszeresen értékeljék, hiszen ezek alapján lehet továbblépni. Azt javaslom, a program inkább legyen kicsi, de jó minőségű és mérhető eredményt tudjon felmutatni.
Paul Gately nem a levegőbe beszél. Elhízott és túlsúlyos gyermekek kezelésére kifejlesztett programját Angliában 15 éve indította el régiós szinten, és ma már országos hálózattal rendelkezik. A non-profit szervezet többféle kezelési lehetőséget dolgozott ki, ezek egyike a bentlakásos program. Ide a világ minden tájáról jelentkezhetnek a fiatalok, akár Magyarországról is. A 2-8 hetes program során a magatartásbeli változásra helyezik a hangsúlyt. A professzor szerint fontos a tudatosság is, de nem ér semmit, ha nem párosul megfelelő magatartással. Részben elméleti, részben gyakorlati tréningen vesznek részt a bentlakók, akik megtanulják, miként élhetnek egészségesebben. Miután ezt elsajátították, és visszatérnek saját környezetükbe, online segítséget kapnak. Tehát a program egy kezdő lökést, szemléletváltozást ad.
- Mennyibe kerül mindez?
- Egy hét 500 fontba - körülbelül 180 ezer forintba. Kormányzati intézetekkel is van kapcsolatunk, így vannak olyan fiatalok, akiket támogatnak, de ez a bentlakók mintegy 10 százaléka csupán. Nem olcsó, de személyre szóló és ezért hatékony segítséget nyújtunk. Nem adunk a gyermekeknek gyógyszert, és nem írunk elő műtéteket sem, azzal nem lehet életmód-, vagy szemléletváltást elérni. Én ezt a programot csak úgy hívom, hogy utazás a súlycsökkenés körül.
- Tudna sikertörténetet mondani?
- Mit tekintünk sikernek? - kérdezett vissza Paul Gately. - Talán azt, hogy egy 250 kilogramm súlyú diák 3 év alatt 120 kilogrammra fogyott, vagy egy 150 kilós lány most 120-at nyom, de míg korábban magányos volt és depressziós, most egyetemre jár és új barátokat szerzett. Az egyetemen tanul tíz diákom, akik - mielőtt csatlakoztak a programomhoz - nagyon el voltak hízva. Most normál testalkatúak. Azért jelentkeztek a tanszék sport fakultására, hogy segítsenek az elhízott diákokon és jó példát mutassanak társaiknak. Ez elég sikeres?
