A vágy, hogy erősebbek, szebbek és egészségesebbek legyünk, minden emberben genetikailag kódolva van. A férfi - női szemmel - legyen minimum egy görög félisten. Ebből indulunk ki, aztán, ahogy a mondás is tartja, ha egy fokkal szebb az ördögnél, már jó lesz.

A testépítés első igazi támogatója Joe Weider. Ő szedte rendszerbe a kikísérletezett edzésmódszereket, neki köszönhető, hogy a testépítés általános megbecsülésnek örvend, és hogy a profi testépítők majdhogynem sztároknak minősülnek.

Az első olyan erőművész, aki kilógott a sorból Eugen Sandrow volt, aki esztétikus és arányos alkatával nagy népszerűségre tett szert.

Az első testépítő verseny 1940-ben volt, ahol John Grimek lett a győztes. A sport még itt sem igazán népszerű széles körökben. Ezen csak Steve Reeves tudott változtatni, aki esztétikus alkatával, megnyerő személyiségével lenyűgözte az embereket. Mr. Amerika és Mr. Universum címeket is nyert. Később filmszerepeket vállalt, ő játszotta először Herkulest. A következő testépítő bajnok, aki elődeit túlszárnyalva még magasabbra tette a mércét Reg Park volt (pár nappal ezelőtt hunyt el), az amatőr és profi Mr. Universum cím birtokosa. Nem meglepő, hogy ő is eljátszotta Herkules szerepét.

Az 50-60-as években a testépítő sport magja Amerikában nagy látványosságnak számított, a 60-70-es években egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Larry Scott volt az első Mr. Olimpia. A Mr. Olimpia címet Joe és Ben Weider alapította és a profi IFBB szövetséget is. A Weider fivéreket ma is vegyes érzelmekkel emlegetik, van, aki szerint a sportág atyjai, mások szerint a tönkretevői.

A mai napig az egyik leghíresebb testépítő Arnold Schwarzenegger, aki hétszer volt a Mr. Olimpia cím birtokosa.

A dopping létezését a sportban nem lehet letagadni. Nevek említése nélkül is tudjuk, hogy szinte nem létezik már olyan sport, ahol a versenyzők ne kerültek volna a tiltott szerek csábításába. Na jó, kivétel talán a sakk.

A testépítés nem mentes a doppingfogyasztástól. Aki elhiszi, hogy természetes úton képesek nők és férfiak ekkora izmokra, az csalódni fog. Persze ők is csak sportolók, az eredményért csinálják, de nem számolnak a következményekkel. Miért nem számít a saját egészségük?

Dr. Zacher Gábor toxikológust kérdeztem az izomtömeg növelő szerek hatásáról és annak egészségügyi következményeiről.

Sajnos elég durva szerek is szóba jönnek már a testépítésben. Már nem csak a hagyományos anabolikus szteroidokra gondolunk, mert az a rutin. Nemcsak a ketamint, a kreatint használják, hanem már az inzulint is. Furcsa lehet, hogy makkegészséges emberek inzulint használnak, de ez most a legújabb divat.

Milyen hatása van az inzulinnak egy egészséges ember számára?

Segíti a fehérjebeépülést. Egy egészséges vércukor háztartású embernél elméletileg javíthatja is az állományt.

Mi az a mennyiség, ami már veszélyes lehet a szervezetnek?

Ha valaki lejár az edzőterembe és megpróbál egészségesen étkezni, túrót, tejfölt fogyaszt, esetleg vásárol még relatív magasabb fehérjetartalmú ételeket, emellett eltölt három órát az edzőteremben azért, hogy több fehérje épüljön be az izmaiba, az odáig rendben van. Ennek olyan túl sok mellékhatása nincs. Habár az erőltetett edzés okozhatja bizonyos enzimeknek, a keratin foszfor kínálatának emelkedését. Történhetnek kis izomsérülések, ami a mioglobin fehérje megjelenését eredményezheti a vizeletben, amitől veseelégtelenség léphet fel.

Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű túlzott sportolás nem egy fiziológiás eset. Ha megnézünk egy ilyen testépítőt, az izmai nem épp szokványosak. Ott egy tízpróbázó, neki a bicepsze valószínűleg jóval kisebb és nem tud fekve kinyomni 214 kilót, de az izmainak funkcionalitása jóval inkább megtartotta az ideálisnak mondhatót. Amolyan görög szoborszerű, ami szerintem napjainkban is jobban megállná a helyét, mint egy ilyen testépítő, aki különböző kémiai anyagokkal felfújja magát.
Melyek ezek az anyagok?

Anabolikus szteroidok, mellékvese illetve herehormon készítmények. Amik természetesen ezen szervek gátlásának működéséhez vezetnek.

Abban az esetben, ha abbahagyják a szerek szedését, mi történik a testben és a testen kívül?

Általában az a probléma, hogy itt nem orvosi javaslatra kezdődik el ezeknek a használata. Itt most nem az NDK úszónőknek adagolt, sportorvosi javaslatra történő szerek szedésére gondolok. Egy mellékvesekéreg működési zavarban adunk a betegnek hormonkészítményt. Ez úgy néz ki, hogy kívülről elkezdjük bejuttatni ezeket a hormonokat és a mellékvesekéreg folyamatosan azt érzi, hogy nagyon sok hormon van a vérben úgy, hogy neki nem kell termelnie. Érthetőbben mondva, elsatnyul. Ez pontosan olyan, mint egy betegnél, aki három hónapig ágyhoz van kötve, az izomzata egyszerűen elsorvad, mivel nincs funkciója. Ha az illetőtől megvonják a külső szert, nem biztos, hogy a mellékvese vagy a here, helyre tud állni, és onnan tudja folytatni, ahonnan a szer szedése előtt állt. Sok esetben külső segítségre szorul, akár tartósan is. Sok olyan beteg van, aki börtönbe került, nem tudott hozzáférni az anyaghoz, és részben szteroid megvonás jelentkezett nála, részben pedig a fizikális jelei. Elég, ha veseelégtelensége lesz, mert abba bele is lehet halni. Ez élete végéig megmaradhat, megfelelő orvosi javaslatra szedi a különböző hormonokat, mert a saját mellékveséje már nem fog termelni.

Elég sok betegséget említett mellékhatásként. Ezeken kívül még mely szervi problémák fordulhatnak elő?

Szerintem ezek éppen elegek, mert nincs olyan szerv, amire ne hatnának ki. Nem beszélve a pszichés hatásról. Eddig nem beszéltünk elvonásról, csak arról, hogy a saját törvényeik kegyetlenek, és virítani kell a 48-as bicepsszel.

Ezek szerint az edzés is lehet függőség.

Igen, ma ez is ugyanolyan patológiás elváltozás, mint az alkohol, kábítószer, internet, sms, vagy a munkafüggőség. Ha valaki olyan határon belül teszi ezt, hogy nem az a cél, hogy a bicepsze fél év alatt nőjön 47-ről 53-ra és ezt normál keretek között csinálja, még jól is működhet. Hiszen akkor az ember „csak” sportol.

Ezt az egyensúlyt meg lehet találni?

Igen, de borzasztóan nehéz. Az elvonás kapcsán csináltak érdekes kísérleteket. Azok az egerek, akiket folyamosan futattak egy motollán, ha ezt megvonták tőlük, akkor bizony szabályos elvonási tüneteik voltak. Izgatottan szaladgáltak és nem találták a helyüket, mert ez az életük része volt. Ugyanez a helyzet az embereknél is.