Nagycsalád - nagy gond

E folyamatok megállítása nemcsak az érintettek, hanem a magyarság fennmaradása szempontjából is alapvetően fontos - lenne.


- Szüksége van a társadalomnak nagycsaládokra? - kérdeztük Bánlaky Pál szociológust.
- Természetesen. Ha a magyarországi demográfiai helyzetképet nézzük, akkor láthatjuk igazán, hogy mennyire. A magyar népesség 1981 óta fogy, egyértelműen alacsony a születésszám. Az átlagos gyerekszám családonként mindössze 1,6-1,7, ami még az egyszerű reprodukcióhoz is kevés. Groteszk dolog, hogy hazánkban a háromgyermekes családokat már nagycsaládnak nevezzük.

- Magyarországon leginkább a szegény, alacsony iskolai végzettségű emberek és a romák vállalnak több gyereket. Nem saját gondjaikat, problémáikat termelik újra?
- Ez kétségtelenül meglévő gond. Ám nem az a kívánatos, hogy ezeket a tényeket ismerve csökkenjen az említett családokban a gyerekek száma, hanem hogy ne legyenek nincstelen családok. A szegény sorból érkező gyerekek pedig kapjanak külön támogatást ahhoz, hogy ne szegényként nőjenek fel - hangsúlyozza a szociológus.
- Anyagi jólétben élő házaspároknál - főleg magasan iskolázottak esetében - ritka, hogy sok gyereket vállalnak. Miért?
- Ez nagyon összetett kérdés. Biztos, hogy van egy sáv, ahol az anyagi helyzet és a gyerekek száma nagyon erősen összefügg. Elértek egy bizonyos életszínvonalat, és a több gyerek ezt veszélyeztetheti. Az egészen gazdagok és az úgynevezett elithez tartozók körében pedig egyrészt kényelmi okok, másrészt egzisztenciális okok is közrejátszanak abban, hogy kevés a gyerek. Gondoljunk csak arra, hogy ezekben a háztartásokban a nők magas, vezető pozícióban tevékenykednek. A sok gyerek akadályozná a karriert. Tehát az elit rétegnél nem is várható el, hogy nagycsaládosok legyenek. A több gyermek vállalása - azt gondolom - a középosztálytól reális elvárás.
- Ha valami csoda folytán megnőne a gyermekvállalási kedv, az állam több oldalon is problémákkal szembesülne. A bezárt óvodák, iskolák, a létszámleépítés következményeként kevés a pedagógus.
- Az állam akkor járna rosszul, ha bezárná az iskolákat és tudná befolyásolni azt, hogy legyen több gyerek. De ezt nem teheti, és nem csupán anyagi okoknál fogva. A demográfiai folyamatokat politikai eszközökkel nem lehet befolyásolni, de csak gazdaságiakkal sem. Nagyon komplex intézkedésekre, az egész társadalom átformálására van szükség. Mi Magyarországon jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy egy nagy társadalmi átalakítást kell végrehajtanunk. 1989-90-ben volt egy rendszerváltás, de ez lényegében politikai. A gazdasági átalakítás lassacskán folyik, a társadalmi rendszerváltás viszont hiányzik. Ez a társadalmi közgondolkodás, értékrendek, szokások átalakítását jelenti és többgenerációs folyamat. Tehát a közeljövőben lényeges javulásra nem látok esélyt - állítja Bánlaky Pál.
- Ha anyagilag erősebben lennének a családok motiválva, az állam bírná a terheket és a nők vállalnák-e a több gyereket?
- Az, hogy az állam bírná vagy sem, csupán egy kérdés. Pillanatnyilag nem bírja. De törekedni kellene arra: a gazdaság helyretétele után egy programban szerepeljen, hogy legyenek források a családtámogatásra. A kérdés második felére a válasz: is-is. Aki úgy érzi, az élete akkor teljes, ha felnevel három-négy gyereket, annak ne legyen anyagi gátja az, hogy kereső foglalkozást is folytat. Aki dolgozni is szeretne, legyen lehetősége például részmunkaidős munkára, távmunkára és az anyai hivatás gyakorlására is.
- Nemcsak Magyarországra jellemző ez a már-már ijesztő népességcsökkenés...
- Valóban, minden modernizálódó társadalom küzd ezzel a problémával. Úgy tűnik, a modernizációnak van egy szakasza - most ebben vagyunk -, ami törvényszerűen a gyerekszám csökkenéséhez vezet. De ez a fejlődő országokra is jellemző, mondhatni, világtrend. Vannak elméletek, melyek szerint nem is baj a lélekszám csökkenése, mert a Föld eltartó képessége véges, és nem szabad az emberiségnek a végtelenségig szaporodnia - említi meg a szociológus.
- Beszélgetésünkből kitűnik, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűek vállalnak több gyereket. Ezért aztán minél kevesebben lesznek anyagi jólétben élők, akiknek feladatuk, ugyanakkor terhük ezeket a szegényebb sorsú családokat eltartani.
- Érdekes a helyzet. Egyre csökkenő mértékben hárul a felelősség a jólétben élőkre. Ugyanis a hátrányos helyzetű csoportokban - akár a cigányságnál is megfigyelhető - amint egy családot, csoportot megérint a modernizáció, stabilabb anyagi körülmények közé kerülnek, egyik generációról a másikra radikálisan csökken a gyerekvállalási kedv. Nyilvánvaló, ha például a cigányság esetében végre tudnánk hajtani olyan programot, amely valóban felemeli őket, az magával hozná a gyerekszületések számának csökkenését, tehát a megbillent egyensúly előbb-utóbb helyreállna.