A minap napvilágra került egy amerikai műveltségi vetélkedő videója. A játékban egy „sorozatgyártásban készült” tipikus szőke nő a 25 ezer dolláros kérdésnél nem tudta, hogy Budapest Magyarország fővárosa. Sőt, Magyarországról még soha nem is hallott, és álmában sem gondolta volna, hogy létezik ilyen ország… - Tipikus hülye amerikai, vágnánk rá egyből jó magyar szokás szerint. Pedig ha megnézzük napjaink egy-egy magyar show műsorát, akkor könnyen beláthatjuk: az idiotizmus kortünet, és nem amerikai sajátosság.

Ami a legérdekesebb, hogy ősbunkónak lenni, anyázni, és a nagy nyilvánosság előtt megszégyenülni manapság már nem is ciki, nagyon sok ember büszke arra, ha a tévében szerepelhet, és nem zavarja, ha közben százezrek röhögnek rajta. Elég csak megnézni Gáspár „Csajé” Győzőt, aki az ország elsőszámú bohócaként milliókat keres, és szuperprodukciójában rongybábuként használja fel saját gyerekeit is.

A napokban beszélgettem egy fiatal lánnyal, aki részt vett a Mónika-show egyik felvételén. Arra próbáltam rájönni, mi visz rá valakit egy ilyen nyilvános szereplése, mi zajlik a kulisszák mögött, és, hogy ez a műsor mennyire színjáték, mennyire valóság.

Eszter –aki a műsorban álnéven szerepelt- elmondta, hogy barátai invitálására vett részt a showban, barátait pedig egy kocsmában keresték meg az RTL Klub munkatársai. Ez már önmagában érdekes, hiszen a nyilvánosság azzal van etetve, hogy a műsor szereplői jelentkezés útján kerülhetnek képernyőre. Arról már nem szól a fáma, hogy vannak emberek, akiket azért tart a csatorna, hogy mutogatható arcokat keressenek. Alighanem ezt a pozíciót nevezik segédszerkesztőnek (a különböző álláskereső honlapokon állandó jelleggel hirdetnek ilyen pozíciót: „délutáni talkshow, elszánt, kreatív, fiatalos emberek jelentkezését várja, akik könnyedén teremtenek kapcsolatot, szeretnek sokat dolgozni és nagy álmuk a televízió”). Kicsit olyan ez, mint mikor egy cirkusz számára majmokat keresnek. A különbség annyi, hogy a majmok nem pénzt kapnak a szereplésért, hanem beérik egy-két banánnal is. A kibeszélő show résztvevői viszont díjazásban részesülnek, legalábbis azok biztosan, akik nem önként jelentkeznek a műsorba. Eszter barátai fejenként 10 ezer forintot kaptak a szereplésért.

És, hogy mit tettek ezért a pénzért? Kitaláltak egy teljesen kamu storyt, és megkérték Esztert, hogy mindehhez asszisztáljon. A csatornának és a nézőknek azt adták be, hogy Eszter az egyikük barátnője, de közben a másik sráccal is kavar. A szerepüket nagyon jól játszották a fiúk is és Eszter is, hiszen azóta már többször megkeresték őket, hogy vállaljanak újabb szereplést, de ezt már nem vállalták. Eszter még csak pénzt sem kapott érte, de szívesen vállalta, mert egy jó poénnak tartotta. Ügyeletes hülyét azonban nem akart csinálni magából, ezért zárkózott el a későbbi megkereséstől.

A műsor előtt egyébként szerződést is kötöttek a fiatalok a csatornával, de Eszter itt is okosabb volt az RTL Klubosoknál, ugyanis hamis adatokat adott meg, a műsorban sem a saját nevén szerepelt, így pedig egész személye legalább annyira kitalált volt, mint maga a történet, amit előadtak. Persze senkinek nem tűnt fel, hogy az egész csak kitaláció: tulajdonképpen senkit nem is érdekelt. A lényeg, hogy szórakozzon a nép – a másik nyomorúságán, alkoholizmusán, együgyűségén, azon, hogy a feleség hogyan küldi el a kurva anyjába a saját férjét, hogyan veri orrba az egyik magát sértve érző szereplő a másikat, hogyan veszekednek emberek házon, kocsin, örökségen, vagy éppen gyerekeken.

Sokszor felvetődik a kérdés, hogy mennyire vannak előre megrendezve az ilyen műsorok, vannak-e külön próbák, előre megbeszélt kérdések, hogyan verbuválódik a közönség. Eszter elmondta, hogy a műsor előtt bevezették őket egy szobába, ahol több órát kellett várakozniuk, ami alatt a segédszerkesztők beszélgettek velük és felmérték, hogy mit tud majd kérdezni Mónika, de próbák nem voltak. A közönségről annyit mondott Eszter, hogy ugyanúgy fizetve vannak, mint a szereplők (legalábbis azok a szereplők, akik barátaihoz hasonlóan kerülnek adásba), ezt azoktól az ismerőseitől tudja, akik már tapsoltak a show stúdiójában ülve.

Eszter a benyomásait összegezve arról beszélt, hogy bizonyára hozzá hasonlóan sokan mennek oda kitalált történettel, de találkozott a műsor után komolyan veszekedő párokkal is, tehát biztos, hogy vannak teljesen valós storyk, valós szereplőkkel. 

Eszter története jól mutatja hogyan működnek az efféle kibeszélő show-k, mert abban ne legyenek kétségeink, hogy más műsorban, sőt más csatornákon is hasonló forgatókönyv szerint zajlanak az efféle produkciók. De ebben nincs is semmi ördögtől való: így zajlik a kereskedelmi televíziózás mindenhol, szerte a világban. A tévé csak azt adja, amire az emberek vevők, márpedig a nézettségi adatok azt mutatják, hogy mások szennyes dolgaira nagyon is vevők vagyunk…