Portréfilmek költőkről

Az Isten szalmaszálán című 30 perces film Buda Ferenc legjelentősebb életút-állomásait villantja fel legszebb verseinek különös hangulatú, vizuális megfogalmazásában - olvasható az összegzésben.

A 70 éves költő azt vallja önmagáról: "számomra az írás örökös túlélési esély és gyakorlat, az elmúlás késleltetése". Az írószövetség rámutatott arra, hogy az alkotó életéből több mint félévszázad valóban túlélési küszködésekkel telt: a költő gyermekkora szegénységben indult, később három 1956-os verséért egyéves börtönbüntetést kapott, az egyetemről kitiltották, segédmunkás lett, gyötrelmes és kései volt költői pályakezdése.

Buda Ferenc költő, műfordító elnyerte a Radnóti Miklós-díjat (1973), a József Attila-díjat, (1973), a Nagy Imre-emlékplakettet (1993), a Déry Tibor-díjat (1999), a Balassi Bálint-emlékkardot (2000), a Kölcsey-díjat (2000) és a Kossuth-díjat (2005) is. Főbb művei közé tartozik az Ébresszen aranysíp (1970), a Varázsének (1973), az Évgyűrűk bilincsei (1988), a Csöndország (1991), a Hatalmam: nyugalom (1992), és az Árvaföld (2000) című kötet.

A Zene a hóeséshez című 23 perces portréfilmben Kalász Márton öt tételben vall az ifjúságról és a gyökereiről, az írás és az alkotás gyötrelmeiről, a különös hangulatú ünnepekről, valamint az életben felfénylő szerelemről. A Magyar Írószövetség idén leköszönt elnöke az utolsó ciklusban az élet és a halál kérdéseivel viaskodik és próbál hinni az egyén, illetve az emberiség megtisztulásában. A versek ezeket a gondolatokat villantják fel, sajátos költői tolmácsolásban.
Az 1934-ben született Kalász Márton költő, író, műfordító 1971-ben és 1987-ben József Attila-díjat, 1985-ben Radnóti-díjat, 1996-ban Weöres Sándor-díjat, 2001-ben Arany János-díjat kapott. Nevéhez fűződik más művek mellett a Téli bárány című regény (1986), a Hajnali szekerek című verseskötet (1995), és a Tizedelőcédulák című dokumentumregény (1999).