Hó és szánkó nem szükséges, sok pénz annál inkább. Vásárolunk mindenfélét, készülünk a meglepetésekkel, de igazából nem is tudjuk ki volt a Mikulás. Honnan ered a hagyomány?

Szent Miklós, Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Amolyan Teréz anyai szerepköre volt.

Egy legenda szerint Jeruzsálembe ment zarándokútra, ahol útközben több ember életét mentette meg, amiért az emberek védőszentjükké fogadták. Hazafelé betért imádkozni Myra városába, ahol csodás körülmények között püspökké választották.

52 évig volt püspök. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az egyházból.

Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni - mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák -, hogy maga a Télapó jön el ezekkel az ajándékokkal.

Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő.

Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba"-nak, ami azt jelenti "Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. Halála után saját templomában tért örök pihenőre, ahol az angyalok 1087-ig vigyáztak nyugalmára. Ekkor olasz kereskedők rablókkal szövetkezve egy hajnalon sírját feltörték és kirabolták. Maradványai egyrészét, ma Bariban őrzik, de lelke szülőföldjén Myrában maradt, ahol az embereknek még ma is vigaszt, reményt és boldogságot ad. Sírjánál egy forrás ered, és ebből a forrásból áradó szeretete küldi ma is hozzánk december 5-én este a Mikulást.

Ha hihetünk a legendáknak, akkor már érthető, hogy miért vannak így összekeveredve a szokások. Miért kerül csizma az ablakba, vagy zokni a kandallóra. Az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat az Új-Amszterdamba bevándorló holland telepesek honosították meg az Újvilágban a XVII. században.

Az amerikai Mikulás-imázs azonban csak később, egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott "Szent Miklós látogatása" című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper's magazinba 1860 és 1880 között. Nast fantáziájának köszönhetően olyan titkos részletek kerültek a köztudatba a Mikulás életéről, mint hogy a műhelye az Északi-sarkon található. Moore verséből pedig az ajándékszállításban segédkező rénszarvasok nevei is ismeretessé váltak

Az is érdekes lehet, hogy miként lett a Mikulásnak Lappföld az otthona. A finn rádió népszerű "Gyermek Óra" című műsorának vezetője, Markus Rautio 1927-ben oszlatott el minden félreértést. Bejelentette, hogy a Mikulás a Lappföldön, Korvatunturiban lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak.

Feleségével és a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal éldegél itt réges-rég óta. A Mikulás hosszas keresgélés után szeretett bele Lappföldbe és telepedett le véglegesen. Ezzel az információval leginkább a gyerekek kíváncsiságát elégítették ki, de a gyermeki lelkületű felnőttek is hihetnek a mesékben.

Hiszünk is. Ha nem így lenne, nem fényesítenénk ki évről évre, ezen az estén a csizmánkat, és nem surrannánk oda titokban, hogy szeretteinknek kis apróságokat ajándékozzunk. Tudjuk, hogy csodák nincsenek, de hiszünk benne, vagy legalábbis úgy csinálunk. Egy évben egyszer ennyi mindenkinek jár. Boldog Mikulást!