Tegnap olvastuk a hírt, hogy a bíróság felmentette önt a vádban szereplő 10 millió forintos kártérítési kötelezettsége alól. Számított erre a döntésre?

Egész konkrétan nem mentettek fel, hanem elutasították a BRFK követelését. Ha most jogilag kérdezi, természetesen számítottam a döntésre. Jogállamban nevetséges volt a követelés. Annak figyelembevételével azonban, ami az utóbbi időben velünk történik, igazán nem számítottam rá. Megszoktam azt, hogy a törvény előtt egyáltalán nem vagyok egyenlő más magyar állampolgárokkal, tehát szinte mindig elfogult ítéletek születnek velem és velünk (Budaházy Gyurira is vonatkozik ez) kapcsolatban. Úgyhogy ebből a szempontból fel voltam készülve a legrosszabbra, de ez nem jogerős ítélet, szóval még meglátjuk, mi lesz.

A bíróság megállapította, hogy a tömeget ugyan ön hívta a székház elé, ám ebből nem következnek az elkövetett jogsértések. Ennek ellenére ha a tömeg nincs ott, ostrom sem lett volna, nem?

Természetesen. Ezzel nem is volt gond, én vittem oda az embereket. De nagyon kézenfekvő lenne az is, hogy önnek eszébe jusson, hogy ha nincs Gyurcsány Ferenc, nincs a balatonöszödi beszéd, ha nincs egy ilyen kormányzat, nem süllyed ide Magyarország, akkor az emberek nem fognak tévét ostromolni. Normális kormányzat, normális rendszer esetén az emberek nem akarnak forradalmat csinálni. Gyurcsány Ferencnek kellett volna ott ülnie a vádlottak padján, de legalábbis Rudi Zoltánnak, a tévé elnökének, aki nem volt hajlandó a petíciót még átvenni sem az elején, amikor egyedül mentem oda, illetve egy szűk társaság körében. Ha ezeket az ok-okozati összefüggéseket nézzük, akkor a dolog itt kezdődik, nem ott, hogy én már odavittem az embereket vagy sem. Az emberek már ott voltak a Kossuth téren.

Igen, csak ne feledjük el, hogy később mégis befogadták ezt a petíciót. Igaz, nem Rudi Zoltán, hanem a biztosítási parancsnok. De ő átvette végül.

Így van, miután a tömeg elfoglalta a televíziót, meg agyonverte a rendőröket. Egyébként a legmagasabb rangú rendőrtisztek, akik a REBISZ-től és a BRFK-tól a parancsnokok voltak ott, és akiket most be is idéztek –– mindketten sérültek voltak. Az a két-három parancsnok, aki még velük tartózkodott, ahogy a tegnapi tanúvallomásban is elhangzott, eszméletlen állapotban feküdt. Ilyen körülmények között vették át a petíciót, egyébként nem tették volna. Tehát nem azért, mert rájöttek, hogy ez így demokratikusabb, hanem azért, mert nem volt más lehetőségük.

Mégis, mi volt az eredeti célja a székház előtti demonstrációnak?

Nem tudtam, hogy aznap este a Magyar Televízió ostromára sor kerül, én azzal a szándékkal mentem oda, mint minden egyes magyar ember. A casus belli nyilván a balatonöszödi beszéd kiszivárogtatása volt. A kormány azonnali távozását, illetve előrehozott választások kiírását követeltük. A petíciónak is ezek voltak a követelései, és az elszámoltatás.

Önök tényleg azt hitték, hogy ezzel a demonstrációval reális esélyük van leváltani a kormányt?

Hogyne! Grúziában éppen most sikerült a grúzoknak ugyanígy! Annyi a különbség, hogy ott a parlamenti ellenzék az utcán tüntetők mögé állt, itt pedig a Fidesz ezt nem tette meg. Egyébként már réges-régen nem ez a kormány lenne.



Ön mit tett az ostrom megfékezése érdekében, hogy ne fajuljanak el az események?

Nem az én dolgom volt ez. A rendőrség is tehetett volna azért, hogy az ostrom ne következzen be, ha nem rögtön agresszíven lép fel. Azzal kezdődött, hogy az egyik srác – egy egri fiatalemberről van szó – a tévé oldalánál felállt egy emelvényre, és nemzeti zászlót lengetett. Berántották a rendőrsorfal mögé, és elkezdték verni. Ez a főbejáratnál történt. Erre persze elszabadultak az indulatok, nem is csodálkozom rajta. Gyurcsány Ferenc is tehetett volna ellene azzal, ha rögtön lemond a beszéd kiszivárogtatása után. Én inkább azon csodálkozom, hogy mit lehet, lehetett lenyomni még a magyar nép torkán.

Ha nem volt köze az indulatok elszabadulásához, miért önt vádolta meg a rendőrség azzal, hogy tízmillió forintos kárt okozott? Egyáltalán, miből tevődött össze a kár összege?

Itt a rendőrségnek az összetört pajzsai, sisakjai meg bőrkabátjai adták ki ezt a tízmilliós tételt. Ez teljesen nonszensz, ráadásul egy darab olyan számlát nem tudtak becsatolni, ami igazolná ezt a tízmillió forintos kárukat. 2003-as számlát csatoltak be például 3100 bőrdzsekiről. Nem is bőrdzsekiben voltak a rendőrök! Ilyen becsatolások voltak, így nem csodálkozom, hogy az én jogászaim röhögtek az egészen. Nem hiszek már abban, hogy törvény előtti egyenlőség van, hogyha olyanokról van szó, mint jómagam.

Visszatekintve az eseményekre, ön hogy látja, mi volt az oka annak, hogy a rendőrök nem tudták megvédeni a székházat? Miért volt lehetséges, hogy egy spontán tüntetés tévéostromhoz vezessen?

Az, hogy itt ostrom lett, az elmúlt tizenhét esztendő dühének és keserűségének köszönhető, ami szeptember 18-án kicsapott az emberekből. Hogy miért volt sikeres és a rendőrség miért nem tudta megvédeni a székházat, ezt Gergényi Péter már elmondta annak idején: miszerint ötven éve nem volt ilyen esemény. Mondtam is utána, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ő ezt kijelentette a televízió nagy nyilvánossága előtt. 1956-hoz ő hasonlította először az eseményeket, bár én is azokhoz hasonlítom. De azért nem tudta a rendőrség megvédeni a tévét, mert még a bolsevik időszakból származó eszközeik voltak. Az úgynevezett rendszerváltozás óta nem készültek arra, hogy egy ilyen esemény bekövetkezik. Azelőtt készültek rá, de most csak hatvanas évekbeli vízágyús kocsijuk meg régi, jó kis posztszovjet eszközeik voltak. A rendőrség abszolút nem volt felkészülve, teljes káosz uralkodott. Ez egyébként a tanúvallomások alapján is kiderült. Elmondta Majoros Zoltán ezredes, aki a REBISZ parancsnoka volt, hogy az összes vezető, akivel ő tárgyalni tudott volna, amikor odaért az egységeivel, már le voltak ütve, vagy eszméletlen állapotban feküdtek. Nem is akadt tehát senki, aki irányítsa a rendőröket. Baranya megyei rendőrök voltak ott, akik azt sem tudták, hol vannak, össze-vissza bolyongtak, el is tévedtek előtte. A rendőrséget már ezerszer megkérdezték az újságírók, hogy miért volt ez a kudarc. A különböző bizottságok erre elmondták, hogy itt szakmai hibák történtek. Szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy egyrészt a mi oldalunkról volt egy elkeseredett düh, amitől nagyon kemények, nagyon bátrak voltak az emberek. Neki mertek menni a a felfegyverzett rendőröknek puszta kézzel, meg azzal, amit a földről föl tudtak éppen kapni. A másik pedig, hogy a mi oldalunkon eszmékért folyt a harc, meg olyan dolgokról volt szó, ami az embereket tizenhét éve belülről emésztette. A rendőrök pedig a minimálbéres fizetésükért csinálták, és nem pedig azért, mert hűségesek ehhez a kormányhoz. Ez is egy erőbeli fölényt jelentett a mi oldalunkon.

Most önnek kedvező ítélet született, de mi lesz másodfokon?

Mivel szerintem a vádnak nincs semmiféle jogalapja, nyilvánvaló, hogyha a jogszabályokat nézzük, akkor másodfokon sem lehet más ítéletet hozni.