Ki-ki vérmérséklete, neme és körülményei folytán hozza meg álláspontját a nők társadalmi helyzetével, elfogadott, vagy vitatott politikai, gazdasági lehetőségeivel, karrierjük nehéz, vagy éppen könnyű voltával kapcsolatban. Ez szerte a világon így történik. Van, ahol a véletlen segített az egyenlőség kivívásában, vagy annak természetessé válásában, mint például Angliában, ahol a kiugróan sikeres királynők, Angliai Erzsébet és Viktória uralkodása, az újabb korban pedig Margaret Thacher miniszterelnöki korszaka ezt megkönnyítette; van, ahol - mint Indiában és Pakisztánban - egy-egy apa politikai pályája segíti elő. Az előbbire Nehru lánya, Indira Gandhi, az utóbbira Benazir Bhutto emlékeztet.

A nő és a politikum címmel napjainkban jelent meg az a tanulmánykötet, amely a Politikatörténeti Alapítvány kutatásprojektjének az összegzése. A kiadást az Oktatási és Kulturális Minisztérium is támogatta. Nyolc kutatóhelyről tizenhárman vettek részt a munkában, 18 tanulmány és egy adattár készült el. Mint Palasik Mária, a kutatás vezetője elmondta, A nők politikai szerepvállalása alcímet viselő összegzés eredményei megegyeznek az egykori szocialista államokat és Kínát vizsgáló nemzetközi szakirodalom által feltárt jelenségekkel.

A rendszerváltás előtti időkhöz képest csökkent a nők politikai-közéleti részvétele Magyarországon. Jóllehet elvárható lett volna, hogy a kiteljesedő demokrácia inkább számít a nők közéleti aktivitására, ezzel ellentétes folyamat kezdődött: a pozitív fordulat helyett stagnál, vagy éppen csökken a nők aránya a különböző döntéshozó testületekben. A pártok programja pedig egészen leegyszerűsített formában érinti, vagy nem is foglalkozik a nők és férfiak esélyegyenlőségének problémáival. A szocialisták és a liberálisok érzékenyebben reagálnak, a konzervatívak érzéketlenek a téma iránt.
Egyik nemből sem jelentek meg olyan politikusok a közélet színpadán, akik "női programmal" indultak volna a parlamenti, vagy önkormányzati választásokon. A politikus hivatás férfias felfogása, szerep-jellegzetességei ma még eleve kizárják a nők által ideálisnak tartott politikusképet. Ennek elfogadtatásához, hitelessé tételéhez elengedhetetlenül szükséges a női tudás és a női együttműködés.

A tanulmány a közös értékek felmutatásához az egyik legcélravezetőbb eszköznek a pártokat átívelő női érdekcsoport létrehozását tekinti. A politikusnőknek ismereteket kell szerezniük a pártszervezetek, a politikai kultúra formális és informális csatornáiról, működéséről, azért, hogy a csak nőként megszerezhető tapasztalataikat és látásmódjukat minél hatékonyabban tudják érvényesíteni, felvállalni a politika minden szakterületén. Sokat tehetne a média is a politikusnőkről kialakított kép megváltoztatásáért. Többüket és többször kellene megszólaltatni, nekik pedig a női érdekek képviselőiként kellene megjelenni. Elengedhetetlen, hogy minden kormányzati szférában vizsgálják és beszámítsák a női szempontokat; hogy a biológiai nemből eredő különbségek ne váljanak a nők számára társadalmi hátránnyá. Hiszen a társadalom egésze veszít, ha a nőket kizárja a politikai döntéshozatalból. Azt is leszögezi a tanulmány-együttes, hogy bár a hazai jogszabályok az elmúlt hatvan év alatt elősegítették a nők társadalmi egyenjogúságát, a formális jogegyenlőség - a szemlélet változása és közös cselekvés nélkül - önmagában kevés.

Érdekes módon létezik egy terület, ahol a női politikusok előretörését bizonyítják a statisztikai adatok. Ez pedig az önkormányzat. Míg 1990-ben az összes település 10,5 százalékát vezette nő, addig 2006-ban ez az arány már 16 százalék lett, vagyis 3160 polgármesterből 508 a nő. Bandi Zsuzsa kutató megállapította, hogy itt nem az országos politikai hatások dominálnak, hanem a jelöltek személyes ismertsége, valamint az irántuk megnyilvánuló rokon-, és ellenszenv, a helyi eseményekhez való viszony. Egy tényező azonban nagyon befolyásolja a polgármesternők számának alakulását: a település mérete. Az 500 fő alatti lakosságszámú településeken sokkal inkább választanak női polgármestert. Egy kisebb községben mindenki ismer mindenkit, az emberek bármikor fordulhatnak az elöljáróhoz. A településért végzett munkáját, annak eredményességét ellenőrzik, befolyásolják. Miután a nők a szociális problémákra fogékonyabbak, és akár társadalmi munkában is szívesen segítenek megoldásukban, könnyebben fordulnak hozzájuk.

Az is igaz viszont, hogy a kistelepüléseken a polgármesteri pozíció presztízse is kicsi, ezért a férfiak általában nem indulnak a székért, hiszen esetleg nagyobb előnnyel járó munkát találnak a közeli városban. Az igazgatásban dolgozó nők számára viszont karrierlehetőség a polgármesteri pozíció. A fővárosban ezzel szemben a kerületekben mára az eddigi, 1998. évi három helyett a 2002-es, illetve 2006-os választáson egyetlen kerületben sem választottak női polgármestert, sőt 15 kerületben nem is jelöltek nőt.