"Száz vasutat, ezeret/ csináljatok..." Sokan és sokat idézték Petőfi Sándor (korabeli írásmóddal) Vas-úton című költeményének vezérgondolatát azóta, hogy 1846-ban átadták a Pest és Vác között megépített első magyar vasútvonalat. Most - a szárnyvonalak megszüntetéseinek évadján - különös jelentőséggel bír ez az évforduló és a költő óhaja.
Az első magyar vasútvonalat gyorsan követte a második, s 1847-ben a Magyar Középponti Vasút Társaság már Pest és Szolnok között is kiépítette, az utas pedig igénybe vehette a magyar vasúti szolgáltatásokat. Természetesen csak ha meg tudta fizetni az akkor még méregdrága menetjegyet.
Aztán egy darabig más eszmék foglalkoztatták a magyar elméket, majd a szabadságharc vérbefojtása, s az azt követő gyász és megtorlás feledtette a vasútépítés gondolatát. De már az abszolutista Bach-korszakban ismét felpezsdült a vonalépítési kedv, s ennek következtében 1857. november 25-én átadták a Tiszavidéki Vasút Szolnok-Debrecen közötti fővonalát. Ezt megelőzően a társaság megvásárolta a 27 kilométer hosszú Cegléd-Szolnok vonalat, amellyel teljes lett a Tiszavidéki Vasút.
A Gróf Andrássy György vezetésével megalakult vasúttársaság 604 kilométer hosszú vasúthálózatot épített ki az Alföldön. Az egyes vonalak forgalomba helyezési sorrendje a következő volt: Püspökladány-Nagyvárad - 1858. április 24.; Szajol-Arad - 1858. október 25.; Debrecen-Miskolc - 1859. május 24.; Miskolc-Kassa - 1860. augusztus 14.; Mezőtúr-Szarvas - 1880. május 1.
A vasútépítésre különbözőképpen reagáltak a korabeli polgárok. Volt, ahol azért igyekeztek nyomást gyakorolni az építőkre, hogy saját birtokukhoz közel legyen a vasútállomás, volt, ahol meg azért, hogy kerülje el őket a füstokádó vasparipa. De a vasút építése ment a maga útján. Mivel minden elem újonnan készült, az építtetőknek módjuk volt egységes stílusjegyeket követni. Az állomások és pályaudvarok egyformán romantikus stílusban épültek fel. Ezek közül megmaradt például a ceglédi, de sajnos, a szolnoki és a debreceni a második világháború bombázásainak áldozatává vált. Mindkettő helyett jellegtelen stílusú újat építettek.
A budapesti Közlekedési Múzeum az évforduló tiszteletére vándorkiállítást állított össze, amely híven mutatja be a vasútépítés történetét, a korabeli viszonyokat. A kiállításon a Tiszavidéki Vasút állomás épületeit, hídjait, mozdonyait, vasúti kocsijait és egyéb dokumentumait nagyrészt 1860-ban készült fényképeken és metszeteken tekinthetik meg a látogatók a tablókon és a tárlókban.
A Tiszavidéki Vasút idejében faszerkezetű hidakat vertek a folyók felett (Zagyva, Tisza). A kiállítás bemutatja a szolnoki feszítőműves vasúti fahíd egy nyílásának 1:20 méretarányú modelljét. Az 1880-as államosítás után a MÁV vasszerkezetű hidakkal váltotta ki a régi fahidakat. Az átépített szolnoki vasúti híd 1:20-as méretarányú, 5 méter hosszú modellje is szerepel a kiállításon. A társaság az első gőzmozdonyait osztrák gyáraktól szerezte be, később német gyárakból, majd a MÁV Gépgyárból is vásárolt mozdonyt. A kiállításon a Közlekedési Múzeum világhírű 1:5 méretarányú vasútijármű-modell gyűjteményéből a Pest nevű gőzmozdonyt tette közszemlére, két vasúti teherkocsi és egy hóeke modellel egyűtt. A modelleket a mozdonyokról készült korabeli fényképek és jellegrajzok egészítik ki.
A kiállítás tárgyai közül kiemelkedik a Tiszavidéki Vasút (királyi) udvari kocsijának két fotelből és asztalból álló bútoregyüttese, amelyet nemrég restauráltak. A vasúti kiállítás jelenleg Debrecenben látogatható, jövőre Szolnokra, Püspökladányba, Nagyváradra és Aradra, 2009-ben Nyíregyházára, Miskolcra, 2010-ben Kassára vándorol.
A Tiszavidéki Vasutat 1880-ban államosították. Vonalai a MÁV alföldi vasúthálózata gerincének számítanak. A vasúttársaság járművei és állomásépületei évtizedekig szolgáltak tovább a MÁV állományában, emlékeztetve a hőskorszakra.
