Harci morál Szerbiában?

A Belgrád forgalmas útvonalain megjelent, a Koszovóért felelős minisztérium által készített plakátokról a közeli, s a régebbi múlt neves politikusai, államférfiúi tekintenek le a járókelőkre: George Washington, Abraham Lincoln és John Fitzgerald Kennedy amerikai elnökök, Winston Churchill brit miniszterelnök, Charles de Gaulle francia államfő és Willy Brandt nyugatnémet kancellár.

Mindegyiknek az arcképe alatt ott a nagybetűs felirat, amely szerint Koszovó Szerbiáé, s mellette egy, az illető által ötven, száz, vagy esetleg több mint kétszáz éve tett kijelentés, amelyről a kampány kitalálói úgy érezték, hogy valamilyen módon összefüggésbe hozható Szerbia Koszovó megtartásáért vívott küzdelmével, a szerb nép jelenlegi vélt vagy valós lelkiállapotával.

Vannak köztük a morális tartás, az eltökéltség fontosságára utalók, mint a rabszolga-felszabadító Abraham Lincoln amerikai elnöktől (1861-1865) vett idézet: a legfontosabb dolgokban nem lehetünk és nem is leszünk engedékenyek.

Nyilván a szerbek bátorságát hivatott növelni az amerikai függetlenségi háború fővezérének, az Egyesült Államok (1789-től 1797-ig hivatalban volt) első elnökének, George Washingtonnak a kijelentése: eljött az óra, hogy megmutassuk, szabadok vagyunk-e, vagy rabok.
A II. világháború alatt, 1940. és 1945. között Angliát irányító miniszterelnök, Winston Churchill plakátokon citált szavai is a harci kedvet, elszántságot hivatottak erősíteni: megvédjük, ami a miénk. Sose mondunk le róla.

Vannak aztán kifinomultabb üzenetek is, mint például a Willy Brandt (1969-től 1974-ig a megosztott Németország nyugati részének kancellárja) szavaiból következő: ami szétválaszthatatlan, annak együtt kell maradnia és fejlődnie.

A tábornoki egyenruhás, katonából a francia köztársaság elnökévé (1958-1969) lett Charles de Gaulle szavai pedig már a megnyugvás, a békés jövő képét vetítik a kormánykampány által megcímzett szerbek elé: egy nap majd felszáradnak a könnyek, a gyűlölet elcsitul, a lövészárkokat betemetik, de a hazánk megmarad.