Hyppolitképző
A rendszerváltással elkezdődött társadalmi átrendeződés kihat a családok életvitelére is. A tehetősebbek megengedhetik maguknak, hogy bébiszittert, bejáró-, vagy takarítónőt, esetleg szakácsnőt foglalkoztassanak, de azért a cselédvilág még nem köszönt rán
2007. december 13. csütörtök 09:30 - Hírextra
Természetesen változnak az idők, szokások. Nem Hippolyt-szerű figurára kell gondolni (a régi, nagysikerű filmből), ha egy komornyikot akarunk magunk elé képzelni. A lakáj nem komornyik. Hogy mennyire nem, az kiderül Török Gabriella kérdéseinkre adott válaszaiból.
- Milyen iskolai végzettség szükséges ahhoz, hogy valaki komornyik legyen?
- Minimum érettségi, de természetesen egyéb alkalmassági követelmények is vannak. Mérjük a tolerancia szintet, a jelentkező terhelhetőségét, tanulási képességét. Előnyt jelent a főiskolai, egyetemi végzettség. Minket elsősorban az érdekel, van-e a jelentkezőnek bizonyos fokú intelligenciája, mert valljuk be, a középfokú végzettségnél eléggé szórt a tudásanyag. A jelentkezők miután megtudják, milyen követelményeknek kell megfelelniük, gyakran meghátrálnak. Amikor tapasztalják, hogy a bizonyítványért dolgozni is kell, elég sokan lemorzsolódnak.
- Mitől menekülnek?
- Attól, hogy meg is kell dolgozni a papírért. Ha valaki befizet egy magániskolába, még nem biztos, hogy meg is kapja a végzettségéről szóló iratot. Egyéves a tanfolyam, melynek végén a hallgatók oklevelet kapnak arról, hogy megfelelnek a követelményeknek és elvégezték a tanfolyamot.
Ennél többre nincs mód, Magyarországon ugyanis a komornyikság még nem szakma.
Megtudtuk, hogy a tanfolyamért fizetendő díj több dologtól is függ. Az iskolai végzettségtől, van-e valakinek őrző-védő képesítése, nyelvvizsgája, hiszen egy komornyiknak több feladatot is el kell látnia. Átlagosan 180-240 ezer forintot kell fizetni a képzésért.
- Hogyan képzeljünk el egy modern komornyikot?
- Mindenképpen másként, mint a múlt század elején. Rendelkeznie kell mindazokkal az ismeretekkel, amelyek egy személyi titkártól elvárhatók, őrző-védőként is meg kell felelnie, tisztában kell lennie a teljes protokollal és még a rendezvényszervezéssel is.
- Ha leegyszerűsítenénk a választ, mondhatjuk, hogy a komornyik egy jól menő vállalkozó jobbkeze?
- Pontosan. Amellett olyan művészettörténeti, társadalomtudományi ismeretei vannak, amivel társalgó is lehet, tehát a társaság középpontjába is kerülhet.
- A társaság középpontján kívül hova kerülhetnek? Mekkora az igény, mekkora bérrel?
- Sokan vannak, akiket csak egy-egy rendezvényre kérnek fel, de akadnak olyanok is, akiket egy-egy tehetős vállalkozó állandóra alkalmaz. Tudni kell, a komornyik az őt alkalmazó személy teljes bizalmát élvezi, hiszen szó szerint mindent megtud a vállalkozó üzletmenetéről. Fizikailag, pszichológiailag ez a munka nagy megterhelést jelent, hiszen a komornyik a magánéletét is feláldozza. Munkájukat hasonlíthatnánk egy tőzsdei bróker tevékenységéhez, ők sem onnan mennek nyugdíjba. A legtöbben csupán néhány évet töltenek ezen a területen, nyilván nem kevés bérért, de erről egy komornyikot kellene megkérdezni. Ám nem biztatom erre: úgysem fog válaszolni.
- Az esélyegyenlőség azonban e területen is csorbát szenved: miért nem képeznek komornákat?
- A komornák ma már nem keresettek. A felolvasónők, öltöztetőnők régen kimentek a divatból. A nők ezt megértik, és semmiféle kritika nem ért minket az évek folyamán. Véleményem szerint is sokkal egészségesebb, ha egy férfi alkalmazott van a családnál, nem egy nő.
Forrás: MTI