Igazságügyi ebszakértő

Mi az hogy igazságügyi ebszakértő? Az igazságügyi orvosszakértőből fabrikálták ezt a szót, hogy súlyt adjanak a kontár nyilatkozónak? Tudják nekem fáj a hülyeség. Mármint a másé, az enyémmel már egész jól kibékültem. Ha kultúrantropológus lennék már rég publikáltam volna az összegyűjtött harci kutyás tévhiteket, Babona a XXI. században címmel. Olyan hálás témáról beszélünk, amiben majd' mindenki roppant hozzáértőnek mutatkozik. Házmesterek és vécésnénik szakértik a témát, hallani tőlük, hogy „ezek” a kutyák mutánsok, vért itatnak velük, „szájzárat” kapnak meg „bekattannak” ha megérzik a vér szagát. Előszeretettel gyilkolnak nyugdíjasokat és gyerekeket, özvegyeket és árvákat. A szegény sorban felnőtt, szőke és nagy kék szemekkel bíró kislány az a kedvencük, csőben sütve, vajas morzsával. Látom magam előtt a képillusztrációt, az áldozat játékmacival, a képaláírás: Pedig szerette az állatokat. Mellette bullterrier vastag szöges nyakörvben, holott a cikkben pit bullról írtak, a támadó meg egy keverék volt. Nyilván, mert így fog a lapok címoldalára kerülni. Vagy ha köze van a hírnek Kelemen Annához.

"Ganxsta Zolee rossz apa"

Ganxsta Zolee kutyát vett. Az argentin futball iránti rajongásból pont argentin dogot és Diegónak keresztelte el Maradona után. Aztán elkapta a gépszíj és feleségével együtt becsatlakozott a fajtamentésbe. Ideiglenes befogadóként került hozzájuk Donna, aki bújós természetével azonnal belopta magát a család szívébe. Az ideiglenes befogadás véglegessé vált, mára családtag. Amióta gyereke született a bulvársajtó arról cikkezik, hogy veszélyezteti. A híres ember plusz harcikutyás pánikkeltés bulvárrecept első áldozata így nyilatkozott: „Felhívott az újságíró, és a kutyákról kérdezett. Mondtam, neki hogy unom már ezt a hülye harcikutya témát, kérdezzen a zenekaromról. De a szerkesztőre hivatkozva, továbbra is a kutyákról kérdezett. Mondtam, hogy semmilyen veszélyt nem jelentenek, és különben sem hagyjuk felügyelet nélkül a gyereket. Nem a kutyák miatt, hanem mert nélkülük is így tennénk. Erre azt olvasom vissza, hogy a 80 kilós kutyáim állandó veszélyt jelentenek a gyerekre. A két kutya együtt 80 kilógramm! Apám úgy került a képbe, hogy szeret nyilatkozni. Mindegy mit, csak a címlapra kerüljön. Közben otthon birkózik a kutyákkal.” Zana Mónika így emlékszik Donna hozzájuk kerülésére: „Úgy kezdődött, hogy órákat bőgtem a gép előtt, mikor különböző honlapokon olvastam a kidobott, megkínzott kutyákról. Zoli a sokadik után azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább, mert bele fogsz őrülni. Akkor mondtam neki, hogy: Igen, igazad van! Nem bömbölni kell, hanem tenni valamit! Aztán több sikeres akció után (az első egy boxer volt) teljesen magával ragadott a tettvágy. Mígnem egyszer Donci felkerült egy argentin dogos fórumra, mint gazdikereső, mert a gazdája leadta. Már mentünk is érte. Annyira volt vérmes, hogy Zoli, az első éjszaka mikor megjött, benyúlt az ólba, hogy megsimogassa. Ez egy süket kutyánál, ismeretlenül elég merész, de Donci csak puszit adott, semmi mást. Aztán így jöttek sorban egymás után, mert sajnos mindig lesz olyan aki cserben hagyja a kutyáját, pedig ők fordítva nem tennének ilyent.”

Veszélyesnek tűnik

A „harcikutya” skatulyát az adatközlő tetszőlegesen tölti meg, ki milyen küllemű kutyától fél jobban. Legjobban a buldogot mint felmenőt a háta mögött bíró fajtákat pécézik ki. Érthető, a valaha bikahecceken, azaz megvadított bikák lefogatásán edzett fajta elképesztő izmokat és állkapcsot fejlesztett. Haszna volt belőle. Ma már méregdrága luxuskutya a kuriózumra fogékonyaknak, de izomzatát és erejét több fajtának átadta, a boxertől a bullterriereken keresztül az argentin dogig. Izmos, rövid szőrű kutya, markáns fejjel. Ezek azok a küllemi jegyek ami alapján az átlagember jobban fél tőlük, mint egy vattacukor-szerű törpekutyától. Mivel fél tőle, egyből el is hiszi, hogy veszélyesebb mint más kutyák. Ugyanígy jobban félnek a fekete és a világos szemű kutyáktól. A világos szemű harcikutya, na az aztán tényleg mindennél veszélyesebb, még Kelemen Annát is megtámadja.

A frankeinsteini kutyaszörny

Az igazság a bandogról – ahogy az igazságügyi ebszakértő megjelölte Kelemen Anna kutyájának fajtáját – hogy a cikkben említett értelemben nem is létezik. Akkor amikor kitört a harcikutyák divatja az nem elsősorban a kutyaviadalok, és az arra tenyésztett pit bull terrierek elszaporodásához vezetett, hanem a harci cimkével eladható kutyák nagy keletjéhez és szaporításához. Valamennyi hasonló fajta népszerűsége megugrott, függetlenül attól, hogy alkalmas volt e kutyaviadalra vagy nem és ettől teljesen függetlenül, valóban veszélyes volt vagy nem. Tudni illik a küzdőképesség nem egyenesen arányos a veszélyességgel. Az ekkor árult pit bullok zöme egyszerűen hamisítvány volt, viadalon eredménytelen kutyák és a hasonló küllemű amerikai staffordshire terrierek keveréke. A hozzá nem értők igen kedvelték a nagyobb, látványosabb, félelemkeltőbb, de harcra alkalmatlan kutyákat. A rokon fajtákat is felkapta a múló szeszély. Mindenre ráfogták, hogy az a legkeményebb, ha úgy jobban el lehetett adni. Ilyen lufi volt a bandog is. Az amerikai pit bull terriereket a közelebbi és távolabbi rokonsággal összekutyulva árulták azzal a szöveggel, hogy még a pit bullnál is veszélyesebb, akkor fogyott jól ha úgy is nézett ki. Ez volt a bandog, és semmi több. Valóban volt olyan hír, hogy az ilyen célzott keverékekből kitenyésztettek egy fajtát, amit aztán tiszta vérben tenyésztettek kutyaviadalokon szelektálva az abban legjobbakra, de az olyan volt mint a jeti. Mindenki beszélt róla, de senki se látta. Azok a rottweiler és bulmasztiff keverékek amit bandognak mondtak ekkoriban elég messze álltak attól amit rájuk lőcsölt a pletyka. Az ilyen keresztezésekből remek fizikumú, kötélidegzetű kutyák születhetnek, de a hírük nem több parasztvakításnál. A nagy hazugságban tudniillik, nem csak a szenzációhajhász bulvársajtó keze volt benne. Többen jól éltek a pánikkeltésből, nem egy szaporító terjesztette a tévhiteket és rémhíreket. Minél több volt belőlük, annál jobban fogytak a kutyák. Jól megjósolhatóan olyan emberekhez kerülve, akiket a véres hírnév vonzott. Igaz, az Egyesült Államokban valóban létezik egy olyan fajta amit bandognak hívnak. Pit bull terrier és nápolyi masztiff keverékeiből tenyésztették ki, a megjelenése tekintélyt parancsoló de semmivel sem veszélyesebb egy boxernél, és soha nem küldték a ringbe. Látványos állat, ez a célja. Annácskának nem ilyen kutyája van.

Bestiális pornó

A cikk legelborultabb állítása arra épül, hogy Annácska lábbal könnyített a szexuálisan felgerjedt kutyáján, ezért az szukaként kezeli majd és jól átharapja a torkát. Csak pislogni tudok ekkora hülyeség láttán. Miért harapná át egy kan kutya a szukák torkát? Még a legösszeférhetetlenebb kanok – ilyet foxiban éppúgy találunk mint bull típusú terrierben – is kijönnek az ellenkező nemű kutyákkal! Vagy az újságíró, vagy az önjelölt szakértő előítéletesen gereblyézte össze az információkat. A "harci kutyák legbrutálisabbja" a bandog úgy kerülhetett az asztalra, hogy Annácskának a kép tanúsága szerint staffordshire terrier vagy amerikai buldog keveréke van. Mint említettük, attól még hogy egy kutya pit bull vagy amerikai staffordshire keverék még nem bandog, pláne nem a legendák bandogja. A sárga szem mint a „különösen kiszámíthatatlan jellem biztos jele" a teljesítményéről ismert hússzínű orrú (Kelemen Anna kutyájának fekete az orra), világos szemű, úgy nevzett Red Nose vérvonalú amerikai pit bull terrierek útján kerülhetett a képbe, bár a kiszámíthatatlanság semmilyen összefüggésben nincs a kutyák teljesítményével, sőt a labilis idegrendszerű kutya alkalmatlan az arénában. Az állóképesség és a harapós természet nem összekeverendő fogalmak, itt megint csúsztatással szembesülünk. A kutyaszex meg csak azért került említésre, mert így még többen elolvassák a cikket. A példányszám nagy úr.