Hangsúlyozta: Pernye nagy gondolkodó volt, nagyságát igazolta, hogy az aktív muzsikálást abbahagyva írásaiban és pedagógiai tevékenységében a tudományos alaposság és a népszerű, közérthető fogalmazás együtt volt jelen.
Nagyon sokat tudott a zenéről. Képes volt úgy beszélni róla, hogy az a még zenét sohasem tanult ember számára is szórakoztató legyen, de egy muzsikus vagy értő számára is rendkívül élvezetes és tanulságos - mutatott rá Dés László.
Emlékeztetett rá, hogy amikor a könyv megszületett, az is jelentőséget kapott, hogy a dzsesszt Pernye András művészetnek nevezte. A 60-as évekbeli közvélekedést egy mára anekdotává vált kijelentéssel illusztrálja az előszóban Dés László: Veres Péter író azt javasolta Pernyének, hogy a dzsesszel való foglalatosság helyett inkább "nézegesse a parasztlányok ringó farát".
Pernye András könyve a dzsessz műfaj történetét a kezdetektől a bebop és a modern dzsessz korszakáig tárgyalja. A kötetet számos kottapélda és csaknem harminc fotó illusztrálja. Az új kiadás utószavában Fehér Anikó a szerző életpályáját is felvázolja.
Pernye András Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, zenekritikus, zenepedagógus 1928. november 19-én született Újpesten. Fiatalon klarinétozni, komponálni tanult, közben szaxofonozott, dobolt és zongorázott is. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán Szabolcsi Bence tanítványa volt. 1960 és 1963 között a Zeneműkiadó lektora, majd három évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, 1965-től haláláig a Zeneművészeti Főiskola docense volt.
Elsősorban a barokk muzsika, a romantikus olasz opera, a zeneesztétika, a zeneszociológia és a dzsessz világa foglalkoztatta, de nyitott volt minden műfaj felé: szerepet vállalt a népszerű Ki mit tud? és a rádióbeli Dupla vagy semmi vetélkedők zsűrijének munkájában. Sokat tett a magyar dzsesszkultúra felvirágoztatásáért is, a dzsesszt szinte komolyzeneként tisztelte.
1959 és 1974 között a Magyar Nemzet hetenként közölte zenekritikáit; cikkei, zenei ízlése erősen befolyásolta a muzsikusvilágot. Ezek az írásai jövőre jelennek meg összegyűjtve.
Gyermekbénulásból eredő mozgáskorlátozottsága ellenére hihetetlen munkabírás jellemezte, de végül gyógyíthatatlan betegsége miatt 1980-ban öngyilkos lett.
