A mural painting (falfestés) különböző változatai szinte egész Közép-és Dél-Amerikában felbukkannak valamilyen formában, ám komplex közösségfejlesztő módszerként való alkalmazása egyedül Nicaraguában, Estelí városában jelenik meg. A falfestés úttörői nicaraguai és ott tevékenykedő európai művészek és tanárok- 1987-ben kezdték a gyerekekkel való munkát. Akkor a közös falfestés az éppen sokaknak reményt adó szandinista forradalom részeként, annak szellemiségét megjelenítve működött először Managuában, majd Bataholában.

Magyarországról a Zöld-Híd Alapítvány képviseletében Berecz Ágnes és Katona Krisztina 2007. januárjában részt vett az Estelíben megvalósult Mural painting as a tool for youth empowerment című képzésen, melynek során megismerhették a módszert, és megtapasztalhatták a festés teljes folyamatát. A módszerről, és az egész folyamatról Katona Krisztinával, a program koordinátorával beszélgettünk.

Milyen hagyományai vannak ennek a módszernek? Mik a céljai, mit tudhatunk róla részleteiben?

Estelíben, a 2007. januári képzésnek is otthont adó, az ország északi részén található városban, 1989-ben kezdődtek a falfestő műhelyek, több száz gyerek bevonásával. Mára 9 falfestő műhely működik fiatalok kisközösségeivel, melyeket a gyerekek kreatív művészetét támogató, FUNARTE nevű szervezet fog össze. Estelí egyébként a falfestmények városaként ismert a világban, és a Guiness - rekordok könyve is feljegyzi, mint a valaha alkotott legnagyobb falikép városát. Ott, ahogy sok más szegénység sújtotta országban, a fiataloknak rengeteg nehézséggel kell szembenézniük: a pénztelenséggel, kilátástalansággal, elérhetetlen felsőfokú oktatással, gyermekmunkával, munkanélküliséggel, családon belüli erőszakkal, hogy csak néhányat említsünk a legsúlyosabb gondok közül. Mindezeket a fiatalokban lévő ellentmondásokkal teli feszültségeket enyhíthetik a FUNARTE elhivatott ifjúsági munkásai, akik ezekkel a gyerekekkel dolgoznak Estelíben. Ismereteik bővítésével, identitásuk erősítésével és saját jogaik megismertetésével, egy-egy témával kapcsolatos kérdéseiket, véleményüket színekbe és formákba öntve a közös alkotás során a művészeti kifejezés sokat segíthet ezeknek a fiataloknak életminőségük javításában, és az egész közösség fejlesztésében, lehetőségeik szélesítésében.

Mi a módszer lényege?

A MURAL PAINTING az utcai művészet egy fajtája, leginkább a grafitihez hasonló nagyméretű alkotás, csak nem fújják, hanem a három alapszínből, feketéből és fehérből, maguk keverte színekkel festik a házak falára. A grafitinél realisztikusabb, és sokkal esztétikusabb, leginkább egy mesekönyv falakon megelevenedő rajzaihoz lehetne hasonlítani ezeket a falfestményeket.
Amitől különleges, hogy nem csupán egy művészeti ág, hanem egy képzőművészetre épülő, egyedülálló közösségfejlesztő módszer.
A módszer két fő részre bontható: a folyamat hosszabbik részét kitevő témafeldolgozó, a falfestést előkészítő szakaszra, és a folyamat kicsúcsosodását jelentő falfestménynek, mint fő produktumnak az elkészítésére. Komplexitása nemcsak abban rejlik, hogy segítségével bármilyen téma feldolgozható, és a közösségi tudat tükreként egy nagy falfelületen megjeleníthető, hanem a művészi önkifejezésnek is nagyszerű eszköze.



Ráadásul, ha jól tudom az egész folyamat csoportmunkában zajlik, tehát közösségformálásra, a csoporton belüli egyéni képességek fejlesztésére is kiváló ez a módszer.

Igen, az egész folyamat során csoportmunkában megvalósuló közösségi munka és alkotás fejleszti a fiatalok alkalmazkodó, kooperációs és kommunikációs készségét. Véleménynyilvánításra, gondolataik kifejezésére, érvényesítésére ösztönzi a fiatalokat a csoportmunka, amely hozzájárul a résztvevők közösségi-állampolgári részvételéhez. A módszer által kompetenciáik nemcsak közösségi szinten bővülnek, hanem a vizuális és más kreatív művészi eszközök alkalmazásával egyéni szinten is fejlődnek, az önkifejezés útján önismeretük, kreativitásuk, problémamegoldó készségük is fejlődik és a témafeldolgozás-feltárás révén a világról szerzett ismereteik bővülnek, egymásról és önmagukról alkotott képük pedig tágul, egyre holisztikusabb szemléletmód alakul ki bennük.

A szülők is bevonhatók a módszerbe?

A fiatalokon keresztül szüleik is elérhetők, hosszú távú munka esetén számukra külön foglalkozás indítható, ahol a beszélgetések, csoportos feladatok során előkerülhetnek és enyhülhetnek azok a családi problémák, melyek akár több generáción keresztül újratermelődve ellehetetlenítik a családot. Hátrányos helyzetű fiatalok családjainál különösen fontos lehet ez a módszer.



Hogyan működik mindez a gyakorlatban?

Egy-egy csoportban 15-20, tizenéves gyerek dolgozik együtt több hónapon keresztül, heti rendszerességgel. A csoportok munkáját általában egy fiatalabb csoportvezető, ifjúságsegítő és egy sokéves pedagógiai tapasztalattal rendelkező személy segíti. A témafeldolgozás mindenképp beszélgetéssel indul, ami vitába is átmehet. Majd olyan nem-formális módszerek alkalmazásával folytatódik, mint a különböző drámai eszközök és formák (pl. drámapedagógia, klasszikus színjátszás-színi jelenetek, rögtönzéses technikák), zenei eszközök, valamint aktuális sajtóanyagok, irodalmi művek és történelmi munkák elemzése, értelmezése. Mindezek a módszerek ahhoz járulnak hozzá, hogy egy adott témát több szemszögből láthassanak, illetve érthessenek meg a gyerekek. A feladatok során fejlődik a gyerekek kifejezéskészlete, szimbólumrendszere. Az a cél, hogy ki tudják alakítani a saját véleményüket olyan nagy, átfogó témák kapcsán, mint például az esélyegyenlőség, az emberi jogok, vagy a környezet és egészségkultúra.

Hogyan lép be a programba a képzőművészet?

A művészet ereje gyógyír lehet sok problémára. Ezt próbálja meg kihasználni ez a program is. Először kisebb papírokra rajzolnak és festenek egyénileg, aztán nagyobb méretű papírra párokban, vagy 3-5 fős kiscsoportokban, aztán lepedővásznon, majd levelezővásznon. Az a lényeg, hogy az adott téma - mely mindig valamilyen társadalmi probléma - kapcsán felbukkanó gondolatokat, véleményeket, melyek kialakultak a többhónapos együttdolgozás során, egy közös falfestményben tudják kifejezni a gyerekek a program végén. A falfestmény egy nagy történetet mutat be a témához kapcsolódva, ami elkezdődik a fal egyik felén, é befejeződik a másikon.



Magyarországon egyedül Pécsett működik ez a program. Kikkel foglalkoztok, mik a tapasztalatok?

Több csoporttal kezdtünk el foglalkozni szeptembertől, jelenleg közel nyolcvan gyerekkel dolgozunk. Közöttük van roma gyerekekből, árva gyerekekből, fiatalkorú elítéltekből, és egyéb hátrányos helyzetű fiatalból álló csoport is, de tervbe vettük, hogy fogyatékos gyereket is bevonunk a programba. Az a tapasztalatom, hogy nagyon szeretnek ilyenfajta módon alkotni a fiatalok, élvezik a csoportmunkát. Akkor válnak igazán fogékonnyá, és aktívvá, amikor az adott témát kapcsolatba tudjuk hozni az ő saját életükkel. Ez egy nagyon jó lehetőség számukra, hogy a társadalmi problémákról mélyebb ismereteket szerezzenek, illetve, hogy fejlesszék szociális kompetenciáikat. A foglalkozások során minden csoporttagról naplót vezetünk, ami alapján lemérhetjük, hogy a nyolc hónapos program végén mennyit változott a résztvevők személyisége.

Ez a program kihez kötődik?

Ez egy ifjúsági kezdeményezés, amit az EU a „Fiatalok lendületben” című ifjúságsegítő programján keresztül támogat. Ez a program alapvetően a Mural-Moral nevű csoporthoz tartozik, de szükség van egy befogadó alapítványra, ami a mi esetünkben a Zöld-Híd Alapítvány.

Hogyan látod a program jövőjét?

Sajnos a pályázati források végesek, így nem tudom, hogy hosszútávon folytatni tudjuk-e. Az EU-tól 8000 eurót nyertünk, de ez közel sem fedezi az összes költséget, a problémákról sokat elmond, hogy nekem, mint a program koordinátorának januártól már nem lesz fizetésem… Mindenesetre szeretnénk új támogatókat találni, mert ez a program valóban színt vihet a hátrányos helyzetű gyerekek életébe, és az elkészülő falfestményeken keresztül, melyeket egy kiállítás keretében majd bárki megtekinthet, akár több ezer embert is megérinthet.