Eduardo Sousa hagyja, hogy szabadon tartott libái fölhízlalják magukat a télre, majd, mikor hasuk már a földet súrolja, akkor vágja le őket. Ezt is humánusan teszi: elkábítja előtte az állatokat, mert, mint mondta, a halál előtti stressz keménnyé, rágóssá teszi az állatok húsát. Spanyolország nyugati részén, Extremadura tartományban lévő farmján a szabadban tartott biolibák makkot, füvet, fügét és olívát rágcsálnak naphosszat. Mint Sousa elmondta: a hideg beköszöntével 24 órán át szinte megállás nélkül esznek.

Sousa drágábban adja a finomságot, mint a franciák, mert állítása szerint egy év tartás után tudja csak levágni a libákat, míg a franciák a hagyományos töméssel 15 nap alatt érik el ugyanazt az eredményt. Libatöméskor egy hosszú csövet nyomnak le az állatok torkán és azon keresztül adagolják a táplálékot. Az erőszakos etetés a libák máját többszörösére duzzasztja.

A libamáj Franciaországban és a világ más helyein is hagyományos karácsonyi éteknek számít. Sousát a híres londoni Harrods áruház élelmiszer-részlegéről is megkeresték. Megredeléseket kapott az Egyesült Államokból és Japánból, sőt, Franciaországból is.

2006-ban Sousa újításért "Coup de Coeur"- díjat kapott a Párizsi Nemzetközi Ételszalon rendezvényén. Mint elmondta, a nemzetközi érdeklődés mégsem ezután következett, hanem a francia libamáj-előállítók sajtóközleménye után, amelyben kétségbe vonták módszerét. A nyilvánosság ötvenszeresére duzzasztotta megrendeléseit. A francia libamájelőállítók délnyugati szövetsége ismét leszögezte: marketingfogás és mese Sousa módszere. Egyben tagadták, hogy a libákra bármilyen káros hatással volna a tömés.