Bajári Levente nagydíja

Most már nemcsak táncol, koreografál is, frissen nyert díja által is ösztönözve.

A Magyar Balett- és Kortárstánc-művészetért című díjat 1993-ban alapították, a magyar tánckultúra felkarolására és a táncművészek teljesítményének elismerésére. Tíz évig csak a klasszikus balettművészetre, 2003 óta azonban más kortárs irányzatok képviselőire is kiterjed a zsűri figyelme.

A két fődíjról - junior és segnor kategóriában - idén is az alapító Philip Morris Magyarország Kft. művészeti tanácsa által létrehozott szakmai zsűri döntött, amelynek elnöke Szakály György volt. Választásuk ebben az évben Bajári Leventére, a Magyar Nemzeti Balett vezető magántáncosára, míg a junior díjat Várnagy Kristóf, a Frenák Pál Társulat tagjának ítélték oda. Megítélésük szerint a két táncos kiemelkedő művészeti teljesítményével hozzájárult a magyar táncművészet fejlesztéséhez, s az alapítók kritériumának megfelelően elmondható róluk, hogy Európa és a világ színpadán méltóképpen képviselhetik a magyar táncművészetet. A kitüntetések átadása november végén a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban, ünnepi gálaműsor keretében már megtörtént, ahol a díjazott táncosok is felléptek.

Bajári Leventével pályájáról, az év végi és 2008-as terveiről beszélgettünk.

- Kisgyermekként egyértelmű volt, hogy a táncra termett?
- Egyáltalán nem. Egyrészt példa sem volt előttem, másrészt testi adottságaim sem voltak jók. Alacsony termetű, hízásra hajlamos kisfiú voltam, és a derekam sem volt elég hajlékony. Mégis felvettek, mert hihetetlen akaraterőt bizonyítottam. Ezt becsülték a Balettintézetben tanáraim is, amikor az évenkénti rostákon fennmaradtam.
- Meddig tartott ez a nehéz időszak?
- Negyedik évfolyamos koromban hirtelen megnyúltam, már nem volt problémáma az alkatommal. Aztán Sárközi Gyula lett a balettmesterem. Úgy vélte, van bennem némi tehetség, így háziversenyeken indított. Miután az egyiket megnyertem, önbizalmam kicsit megerősödött, így hosszabb távban gondolkodhattam táncosi életemről.
- És eljött a nagy fordulat, amikor az Operaház színpadán táncolhatott…
- Szerencsémre, akkoriban Szakály György balettigazgatása alatt kevés férfitáncos volt. Így választottak ki Csonka Rolanddal együtt, hogy ösztöndíjasként az oktatás után bejárjunk a társulatba és betanuljuk a karszerepeket. Amellett, hogy rutinra tehettünk szert, még fizetést is kaptunk Így már tizenhat évesen, felnőttnek érezhettem magam, önellátó lettem. Nagy szó volt ez akkoriban, hiszen - szolnoki fiú lévén - diákszállón laktam - emlékezik Bajári Levente.
- Diplomával a kezében, egyenes út vezetett 1996-ban az Operaházba, habár ez még nem azt jelentette, hogy azonnal főszereppel ajándékozzák meg. Két év kartáncosi munka után megkapta Harangozó Gyulától az elsőt, amiért a mai napig hálát érez. A Don Quijotét mutatta be az Operaház négy szereposztással. A negyedikre volt kiírva Espadaként. A szerencse úgy hozta, hogy már a másodikban bemutatkozhatott. Nagy sikere volt, attól kezdve egyenes út vezetett a ranglétrán. Seregi László mester is felfedezte magának és egymás után bízta rá a szebbnél szebb szólótáncosi feladatokat. A Rómeót, a Szentivánéjben Lisandert, Delibes Sylviájában Oriont, Hacsaturján Spartacusában Crassust. Pártay Lilla pedig lehetőséget adott, hogy Rhett Buttlert formálja meg az Elfújta a szél című amerikai bestsellerből készült balettjében.
- Tizenegy éves pályafutásom alatt közel negyven kisebb-nagyobb lírai, illetve karakterszereppel léphettem színpadra - teszi hozzá a felsoroláshoz a táncművész.
- Az Erkel Színház búcsúestjén koreográfusként is debütált...
- Több éve folyik már ilyen célú műhelymunka. Ennek eredménye volt, hogy Keveházi Gábor balettigazgató az idén lehetőséget adott nyolc fiatal koreográfusnak a bemutatkozásra. Köztük voltam én is.
- Milyen stílusirányzatot képviselt az elképzelése?
- A klasszikus balett-alapokból elindulva, a tánc határait, a táncos lehetőségeit tágítottam. Nagy örömöt jelent számomra az alkotás folyamata.
- Milyen feladatok várják a közeljövőben?
- Decemberi amerikai fellépésem után januárban Pártay Lilla balettjét újra műsorra tűzi az Operaház. És még vár rám egy izgalmas megbízás. Wagner Tannha:user című operájának Vénusz-barlang jelenetét Szinetár Miklós kicsit felfrissíti. A balettjelenetet Venekei Mariann koreografálja, és - mint asszisztense - részt veszek a kollégák betanításában.
- Milyen hangulata lesz a jelenetnek?
- Szinetár tanár úr ragaszkodott az eredeti librettóhoz, ami megkívánja a túlfűtött erotikát, így a mozdulatoknak is ezt kell tükrözniük. Kicsit modernebb stílusban adják elő a táncosok, hiszen a régi az évek alatt kicsit elavulttá vált. Nagyon bízunk abban, hogy a közönség örömmel fogadja az újítást.