Ezentúl a rendőrnek már az igazoltatás előtt közölnie kell a nevét, és az intézkedés indokát. Ez a változás összhangban áll a Helsinki Bizottság kívánalmaival?
Ezzel kapcsolatban a hatályos jogszabály is azt mondja – amit nem nagyon alkalmaznak – hogy az állampolgárt napszaknak és életkornak megfelelően kell köszönteni, de csak külön kérésre és utólag kell pontosítani, hogy milyen okból van az igazoltatásra szűkség. Ez előre kerül, a név közlésével együtt, amit szintén csak kérelemre volt köteles a rendőr közölni. Ez önmagában üdvözlendő és helyes változás.

Nem találni a törvénymódosítás szövegében arra utaló részt, hogy milyen esetekben igazoltathat a rendőr. Ez továbbra is az intézkedőkre van bízva, nincsen pontosabban megfogalmazva. Korábbi álládfoglalásaik értelmében, továbbra is hiányosságot látnak az új normaszövegben?

Ezt problémásnak látjuk. Ez a rész az eredeti normaszövegben is csak egy rövid félmondat. Most valamelyest bővül, de az, hogy pontosan milyen konkrét körülmények vezethetnek oda, hogy a közbiztonság védelmére való hivatkozással, igazoltatásra kerül sor, azt a rendőrnek ezután sem kell közölnie. Gyakorlatilag a rendőr választja ki a módosított szövegben szereplő rövid felsorolásból, hogy mire hivatkozik. Ez még mindig nem elég pontos, és nem elég jó körülírása annak, hogy miért szükséges az igazoltatás. Ez nem elegendő, a rendőr még mindig szabadon, tetszése szerint tudja ezt az eszközt alkalmazni. Évente több millió ilyen intézkedés van, fölöslegesen.

Ez más országokhoz képest sok, kevés, vagy arányos számú intézkedésnek számít?

Kirívóan magas. Többszöröse más országokénak.

Más szempontból megfelelő változásnak tartják a törvénymódosításban foglaltakat?

A panaszjogról való felvilágosítás hozzásegíthetne az igazoltatások körüli helyzet rendeződéséhez. Erre a rendőr továbbra sem köteles. Továbbá szerencsésnek tartanánk ha az intézkedés alá vont személy igazolást kapna az intézkedésről. Ez sem kötelező a jövőre nézve, a mostani szöveg szerint sem. Hasznos lenne, ha a rendőr papírral is tudná igazolni, hogy hol, hogyan és milyen indokból történt az intézkedés. Ez olyan szempontból is érdekes, hogy ezeket az adatokat majd törölni kell, ha nem használják fel a továbbiakban más eljáráshoz. Az lenne a szerencsés, ha mindig más eljárással összefüggésben merülne fel az igazoltatás. Ha erről igazolást kapna az állampolgár ellenőrizni tudná, hogy a rendőrség mennyi ideig őrzi az ő adatait.

Változás történt abban is, hogy bármely fényképes igazolvánnyal, illetve ismerős szóbeli igazolásával is igazolhatja magát az állampolgár.

Ez elvileg a mostani szabályozás szerint is járható út. Az a szabályozás lényege, hogy szükségesnek, célhoz kötöttnek és arányosnak kell lennie az igazoltatásnak. Nyilvánvalóan úgy arányos az intézkedés, ha más megfelelő dokumentumot, vagy más személy közlését is el lehet fogadni. Elvileg ez a mostani szabályok szerint is működhetne, de valóban helyes lépés, ha ez a lehetőség magában a normaszövegben is szerepel. Nem mindegy, hogy szövegszerűen tartalmazza a jogszabály, vagy általános elvek szintjéről lehet csak levezetni. Sokkal egyértelműbb helyzetet teremt. Adott esetben, ha a jogszerűség kérdése merül fel az intézkedéssel kapcsolatban, sokkal megnyugtatóbb ha a normaszöveg félreérthetelen eligazítást nyújt.



Pontosan meghatározásra került, hogy milyen azonosítókat kell viselnie az intézkedő rendőrnek. Ebben a kérdésben is élt a véleményével a Helsinki Bizottság. Visszaköszönnek a változásokban a javaslataik?

Ezzel komoly problémánk volt 2006 szeptember-októberben, amikor különféle hivatkozásokat hallhattunk, miért nem volt aktuális az intézkedő rendőröknek az azonosító szám egyértelmű viselése. Most már jogszabály rendezi a kötelező formáját, típusát és a viselés módját, az önmagában üdvözlendő. Nyilván egy előrelépés, álláspontunk szerint jó irányba történtek a változások.

Úgy érezni a szavaiból, hogy a Helsinki bizottság az irányt megfelelőnek, magukat a lépéseket kicsinek tartja.

Ez így is van. Az a véleményünk a döntésekről, hogy azok nagyjából megfelelnek, de még mindig nem elég pontosan szabályozzák az igazoltatás mikéntjét, és azt, milyen helyzetben nyúlhat a rendvédelmi szerv ehhez az eszközhöz. Ha azt nézzük, mi volt, akkor előrelépés, de lehetett volna jóval cizelláltabban is rögzíteni. Ugyanez érvényes az azonosítószámok viselésére.

Tavaly ősz után a REBISZ egységei a sisakjuk hátulján viselték a számot. A rendőrség részéről elhangzott, hogy az intézkedést hátulról vezénylik, ezért került az azonosító szám oda. Miközben az azonosítók hiányát érő kritika, nem a szervezetlenség, hanem az azonosíthatatlanság miatt érte a rendvédelmi szerveket. Vissza lehet élni – épp a kevésbé cizellált megfogalmazást kihasználva – az azonosító számok viselésének módjával?

Nyilván lehet azzal probléma, ha nem megfelelő az azonosító szám viselése. Ennek a gyakorlatban is észrevehetőnek kell lennie. Nyilván nem kell az egész sisakot vagy ruházatot betöltenie. Egy igazoltatás két-három lépés távolságból történik, innen jól láthatónak kell lennie az azonosító számnak. Hogy ez így is történik-e? Azt majd a gyakorlat fogja megmutatni.