Az egyik vizsgálatban 200 ezer városlakó adatait elemezték a kutatók. Ismerték e nagy csoport tagjainak a lakcímét, volt információ fizikai aktivitásukról, testsúlyukról és magasságukról, valamint egészségi állapotukról. A szakemberek azt találták, hogy a burjánzó, mind jobban szétterülő városrészekben lakók gyakrabban híztak el, kevesebbet mozogtak és magasabb volt a vérnyomásuk, mint azok, akik sűrűbb, zsúfoltabb lakóterületeken éltek.
James Sallis egészségpszichológus, a San Diegó-i Egyetem munkatársa ezt azzal magyarázta, hogy a "bejárható-bejárandó" környéken élők, ahol sűrűbben laknak az emberek, ahol a lakóépületek és az üzleti létesítmények keverten fordulnak elő, többet gyalogolnak az ott élők, és ezért közöttük kevesebb az elhízott, mint a nehezebben bejárható városrészekben élők.
Nem lepett meg senkit, hogy amikor Atlantában több mint tízezer ember adatait földolgozták, kiderült, hogy minél több időt tölt valaki az autójában, annál nagyobb valószínűséggel van túlsúlya. Egy másik munkacsoport azt találta, hogy azokban a városrészekben, ahol nemcsak lakóházak vannak, hanem mindenféle üzletek, munkahelyek, ott kevesebb a kövér ember.
Az amerikai kutatók szerint nem elhanyagolható a lakhelyek ezen hatása: a vegyes lakó- és üzleti városrészekben a felnőttek átlagos testsúlya 4,5 kilóval kevesebbnek bizonyult, mint ott, ahol csak lakóházak állnak egymás mellett, kilométereken keresztül.
A felnőttekénél csak a gyerekek életét, egészségét befolyásolja jobban a lakókörnyezet. Deborah Cohen, a RAND Corporation kutatója és munkatársai azzal foglalkoztak, milyen összefüggés van a tizenéves leányok fizikai aktivitása és a lakóhelyi környék között. Eleve valószínűsíthető volt, de a vizsgálat bizonyította is, hogy a parkokhoz, testmozgásra alkalmas területekhez közel lakó gyerekek sokkal többet mozogtak, mint azok, ahol az ilyen lehetőségek korlátozottabbak voltak.
A kutatók egy adott megye területén hat iskolát választottak ki és 1556 tizenéves lány fizikai aktivitását tanulmányozták. A térképek tanúsága szerint minden leányka lakhelyének egy mérföldnyi körzetében átlag 3,5 park volt. Az ifjú hölgyek hat napon át olyan műszert hordtak magunknál, ami mérte fizikai aktivitásuk időtartamát és mértékét. A vizsgált gyerekek a hat nap alatt átlag 611 órányi, erős fizikai aktivitásnak megfelelő időt mozogtak.
Óvatos becslések alapján a Pediatrics gyermekgyógyászati folyóiratban megjelent tanulmányukban a szakemberek megállapították, hogy egy közelben lévő park átlagosan 17,2 percnyi, egészséges aktivitással jelentett többet az ifjú hölgyek életében a vizsgálati időszak során. "A parkok igen fontosak azoknak a gyerekeknek az egészsége szempontjából, akik túl fiatalok ahhoz, hogy autót vezessenek" - mondta Diane Catellier, a vizsgálat statisztikai szakembere.
