Év végéhez közeledve az együttes tagjait is megkérdeztem, hogy töltik az ünnepeket, és miként tekintenek vissza a 2007-es évre. Az ajándékozásról, a nagy evésekről, meghitt családi együttlétekről meséltek.

Balczó Péter

A karácsonyt otthon, Debrecenben töltöm a bátyáméknál, szűk családi körben. Nekik idén januárban született gyermekük így most először lesz velünk a karácsonyfa mellett egy apróság is. Megmondom őszintén, nem szeretem túlzásba vinni a karácsonyi ajándékvásárlást. Nekem egyre inkább egy generált ünnepnek tűnik a karácsony, az árusok ünnepének. Tőlem meglehetősen idegen és így már nincs meg a hangulata. Valamelyik nap hallgattam egy rádióműsort, ahol azt mondták, hogy akivel karácsonykor nem találkozunk az gyakorlatilag nem is családtag. A birtoklás ünnepének nevezték, ám én ezt nem így gondolom.



Az előkészületekben nekem nem kell különösebben részt vennem, mert bár a családommal töltöm, de csak annyi a dolgom, hogy elmegyek hozzájuk. Biztos egészen más lesz a helyzet, ha majd a leendő feleségemmel, gyerekeimmel töltöm az ünnepet. Otthon lesz ebéd, majd vacsora, megiszunk egy pohár bort, együtt leszünk és nekem ez a lényeg. A keresztgyermekemnek vettem már ajándékot. A családtagjaimnak inkább praktikus dolgokat ajándékozok, aminek a mindennapi életben hasznát veszik.

Hogy az asztalra mi kerül, majd Szenteste kiderül. Nem szeretem a halat, semmilyen formában, úgyhogy nálunk a karácsony is leginkább egy vasárnapi ebédhez hasonlít.

Péter a 2007-es évről

Sűrű volt nagyon, az biztos. Sikeresnek ítélem, mert egy minőségi váltás történt az Adagio életében. Én a színházi munkámat is így ítélem meg. Volt három bemutatóm a debreceni Csokonai Színházban, lassan közeledek a diploma felé az iskolában, boldog párkapcsolatban élek. Ezek nekem nagyon fontos dolgok. Sokat utazom, sok mindent kell csinálni, nem unatkozom, annyi szent. Örülök, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Úgy érzem most minden a helyén van az életemben.



Nagy Sándor

Ami már hagyománynak számít, hogy a karácsonyt mindig a családom körében töltöm. Igyekszem úgy intézni a színházat és az Adagiot, hogy haza tudjak menni, ez így lesz most is. 23-án este haza megyek, és legközelebb csak 28-án van előadásom a Madách Színházban, a Producerekben. Így négy napot otthon leszek. A bevásárlást is az utolsó pillanatokban sikerült elintézni a kedvesemmel. A csütörtöki napom még szabad volt, úgyhogy két nap állt a rendelkezésemre, hogy mindent kitaláljuk és megvegyünk. Rohanás volt, mint mindig. Sok fellépésünk volt, nem panaszkodom, csak így nem maradt idő a mindennapi dolgokra. Igyekszem minél nyugodtabban, békésebben tölteni az ünnepet.
Biztos, hogy húsleves fogok enni, de a halászlé sincs kizárva és természetesen a bejgli sem maradhat el az asztalról.

Sándor a 2007-es évről

Istennek hála, minden úgy sikerült, ahogy elterveztük. Kisebb, nagyobb buktatók voltak, hiszen nem lehet minden zökkenőmentes. Tulajdonképpen a végeredmény számít. Négy héttel ezelőtt kiadott Érintés című lemezünk, már aranylemez, ez nagyon fontos visszajelzés számunkra. A Madách Színházban játszom a Volt egyszer egy csapatban, Az Operaház fantomjában, a Producerekben. A Magyar Színházban bekerültem a Vámpírok bálja című musicalbe, úgyhogy nagyon tartalmas, kemény, munkával töltött év volt az idei. Sok nehézséggel, de a végére úgy tűnik minden rendeződik.

Homonnay Zsolt

Szinte csak pár órám maradt szabadon karácsony előtt, úgyhogy akkor kellett elintézni a karácsonyi bevásárlást. Feleségemmel (Polyák Lilla, színésznő) járkáltunk különböző boltokba, próbáltuk az ötleteink után menni. Nekünk pont úgy jött össze, hogy beleszaladtunk „véletlenül” egy lakásfelújításba. Megláttunk egy nagyon szép kanapét, amit már régóta szerettünk volna, és úgy gondoltuk ez jó lesz nekünk karácsonyra, mint meglepetés. Meg is fogunk lepődni Szenteste. Megrendeltük, és mire kihozták azt gondoltuk, hogy fessük ki a nappalit, ez odáig ment, hogy lett egy egész lakásfelújítás. Most úgy néz ki, hogy leginkább annak fogunk örülni, hogy karácsonykor végre rend lesz, és minden a helyére kerül.



Persze azért sok mindennel készülünk, egyrészt a gyerekek miatt. Főleg Zsombor miatt, aki a nagyobbik fiam, három és fél éves és már nagyon várja a Jézuskát. Nekünk is sokat jelent, szeretjük a sütést, főzést, készül majd halászlé, kint a kemencében pedig sütjük a kacsát. A barátainkkal minden évben összejövünk egy vacsorára. Én 25-én játszani fogok az Operettszínházban a Szépség és a Szörnyetegben, úgyhogy a vendégsereget csak 26-án tudjuk fogadni, de a lényeg, hogy együtt leszünk.

Zsolt a 2007-es évről

Nagyon kemény, de egyben szuper jó volt ez az év. Örülök, hogy a srácok is, és én is végig tudtuk csinálni, komolyan, fegyelmezetten. Azt gondolom, ilyenkor jön ki egy csapatnak, hogy mennyire jók együtt, hogy mennyi van még bennünk. Elértünk egy olyan fejlődési szakaszba, ami már teljes embert igényelt. Bár ez eddig is megvolt, de már három lemez anyagát kell tudni, és nagy zenekarral dolgozunk. Kiderült, hogy mind a hármunkban közös az elhatározás és a fejlődési vágy. Sok koncertünk volt, ez össze is kovácsolta a csapatot, másrészről sok tapasztalatot, és rutint jelentett. Így tudtuk megalapozni a 2008-as év koncertsorozatát, amivel szeretnék bejárni az országot. A mi életünkben nagyon komoly súlya van a legújabb lemezünknek, ez azt jelenti, hogy jövőre is lesz feladat bőven és a jótól is jobbnak kell lenni.