Idén is ez a hajó az első számú esélyes a fogadóirodáknál. A szakemberek jóslatával egyetért a 98 lábas (30 m) szupermaxi legénysége is, Mark Richards kormányos például nem tartja kizártnak azt sem, hogy megint csúcsot döntenek. A taktikáért felelős Iain Murray úgy véli, ha van kedvező időjárási előrejelzés, akkor a mostani az.
A meteorológusok szerint erős észak-keleti szél várható, viharra viszont nem kell számítani.
Amennyiben a Wild Oats győz, 2005 és 2006 után sorozatban harmadszor végez az élen, amire a verseny 1945-től datálódó történetében 1948 óta nem volt példa. Legnagyobb ellenfélnek az ugyancsak ausztrál Skandia és a brit Leopard ígérkezik.
Az elmúlt években jelentősen csökkent a résztvevők száma az egyébként a szurkolók, érdeklődők körében továbbra is rendkívül népszerű viadalon. A nevezések mennyiségének kedvezőtlen változását a szakemberek azzal magyarázzák, hogy a korábbi balszerencsés versenyekből tanulva a szervezők szigorították a feltételeket - megfelelő tapasztalat, illetve felszereltség nélkül nem is lehet elrajtolni -, ezeket pedig sokan már nem tudják teljesíteni.
1998-ban olyan rossz volt az időjárás, hogy a 115 hajóból álló mezőny egyharmada feladta a versenyt, és igyekezett minél hamarabb biztonságos helyre jutni. Az óránkénti 160 kilométeres sebességgel száguldó széllel és a néhol tízméteres hullámokkal sok vitorlás nem tudott megbirkózni. A mentésben még az ausztrál haditengerészet is részt vett, ennek ellenére hatan - Bruce Guy, Phil Skeggs, Michael Bannister, Jim Lawer, John Dean és Glyn Charles - életüket vesztették.
Három éve hasonlóan rosszak voltak a körülmények, a 116 hajóból álló mezőnynek mintegy a fele nem tudott célba érni. Az 1998-as, tragikus kimenetelű futam után életbe léptetett szigorú biztonsági előírásoknak köszönhetően azonban 2004-ben már nem történt komolyabb baj.
A vitorlázók Új-Dél-Wales központjából Tasmániába hajóznak a hagyományos évzáró versenyen.
