Az év legszebb csillagászati képei
Holdfogyatkozás, üstökösök és bolygók, csillaghalmazok, gázködök és galaxisok - válogatás a 2007-es év leglátványosabb csillagászati felvételeiből.
felhívás
2007. december 28. péntek 14:04 - Hírextra
A csillagos égbolt magával ragadó szépsége kevés embert hagy érintetlenül - talán ezért is tartoznak a csillagászati felfedezések a legnagyobb érdeklődést kiváltó hírek közé. Az érzékeny távcsövekkel készült színes és hamisszínes felvételek a Kozmosz lélegzetelállító mélységeiből tudósítanak, s miközben fényévek millióin keresztül hatol át tekintetünk, főhajtással adózhatunk az emberiség eredményei és a megértés gyorsan terjedő határai előtt.
2007-ben is rengeteg fotó készült égi jelenségekről, így természetesen minden válogatás óhatatlanul szubjektív és korlátozott. Az alábbiakban átnyújtott csokorral kívánunk boldog új esztendőt minden kedves Olvasónknak!
Sarki fények Alaszka felett (Bud Kuenzli, USA).
Rövid és hosszú expozíciós felvételek kombinálásával előtűnik a márciusi holdfogyatkozás csillagháttere (Johannes Schedler, Ausztria).
Vénuszfedés a nappali égen (Peter Heinzen, Svájc).
Március elején a Hold és a Szaturnusz látszott egymás közelében, itthon az időjárás által nagyrészt elmosott fedéssel (Pete Lawrence, Nagy-Britannia).
Az Opportunity marsjáró a Victoria-kráter peremén (NASA, JPL).
A marsi "fekete lyuk" meredek napállásnál feltárja titkát, a beomlásos barlang oldalfalát (NASA, MRO).
A Szaturnusz szokatlan nézőpontból (NASA, Cassini).
A Tethys jeges szaturnuszhold a gyűrűrendszer előtt (NASA, Cassini).
Az Enceladus pöfékelő jégvulkánjai folyamatosan zúdítják a friss anyagot a Szaturnusz holdrendszerének térségébe (NASA, Cassini).
2007-ben látszólag eltűntek az Uránusz gyűrűi, amit az okozott, hogy a Föld pályasíkjába kerültek, s így pontosan élükről látszanak (HST, STScI).
2007 január: a McNaught-üstökös Katalónia felett (Juan Casado, Spanyolország).
A McNaught-üstökös Ausztráliából (Kiss László-Takács István-Szabó Gyula-Derekas Aliz, Katoomba, Új-Dél Wales).
Három galaxis és egy üstökös: a Tejút, a két Magellán-felhő és a McNaught-üstökös (Miloslav Druckmuller, Argentína)
A Holmes-üstökös Magyarország felett (Éder Iván).
Az éta Carinae csillagkeletkezési régiójának poroszlopai kb. 1 fényév hosszan nyúlnak el (HST, STScI).
Sűrű porcsomók (globulák) a 4500 fényév távolságban levő Rosetta-ködben (Ignacio de la Cueva Torregrosa, Spanyolország).
Az NGC 602 jelzésű fiatal csillaghalmaz a Kis Magellán-felhő peremén található (HST, STScI).
A Fiastyúk és porfelhői infravörösben (Spitzer, SSC, Caltech).
A Vörös Négyzet-köd a 10 m-es Keck-II távcsővel (Peter Tuthill, Univ. of Sydney).
A Helix-köd 700 fényévre található planetáris köd, melynek infravörös képén feltűnik a központi fehér törpét övező porburok fényes sugárzása (vörös színben - Spitzer, JPL-Caltech).
A Kepler-féle 1604-es szupernóva maradványa négy évszázaddal később intenzív röntgensugárzás forrása (Chandra, CXC).
Az NGC 1365 60 millió fényévre található horgas spirálgalaxis a Fornax-halmazban (Star Shadow Remote Observatory).
Az M106 anomális spirálkarjai csak röntgenfényben tűnnek fel (kék színnel jelölve)
. Az optikai és infravörös képeket a Chandra röntgenméréseivel kombinálták a fenti hamisszínes felvétel létrehozásához (Yuxuan Tang és mtsai.).
Galaxiskeringő a Hubble Űrtávcső felvételén (HST, STScI).
Forrás: hirek.csillagaszat.hu
