Egy kanadai vizsgálat most azt bizonyítja, hogy amikor a sportesemény miatt egy hosszú útszakaszt lezárnak, csaknem kétszer annyi autóvezető életét mentik meg a baleset okozta haláltól, mint amennyi futónak esélye van arra, hogy meghal verseny közben.
Donald A. Redelmeier és J. Ari Greenwald, a Torontói Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a maratoni versenyek közben előforduló, mindig nagy médiaszenzációt jelentő halálesetek hogyan arányulnak mindennapjaink, szinte természetesként kezelt közlekedési tragédiáihoz. Eredményeiket az angol orvosi hetilapban, a British Medical Journalben jelentették meg.
Redelmeier maga is végigfutotta a maratoni távot és úgy érezte, az esetleges, igen ritka halálesetek nagyobb média-érdeklődést keltenek a verseny utolsó pillanatáig, mint az, hogy ki lesz a győztes. Összegyűjtve az USA területén az utolsó három évtizedben rendezett maratoni futások adatait, kiderült, hogy 750 versenyben mintegy 3,3 millió futó vett részt.
A vizsgálók a Runners World magazin statisztikáit használták, amelyek szerint 328 különböző helyszínen voltak maratoni futóversenyek. A tudományos tanulmányban ezek közül 26 helyszín adatait elemezték véletlenszerű kiválasztás alapján. Számításaik szerint a harminc év alatt bekövetkező, összesen 26 haláleset 100 ezer futóra 0,8 halál kockázatát jelentette. Eszerint a hirtelen szívhalál esélye egyenlő két haláleset előfordulásával minden egymillió órányi fizikai terhelés során.
"A gyakorló orvosok, akik a hirtelen szívhalál megelőzésével foglalkoznak, meglepődhetnek, ha érzékelik, milyen kis kockázat a maratoni futás" - mondta Redelmeier. "A hirtelen halál esélye, amit mi találtunk, gyakorlatilag azonos azzal, amit középkorú férfiak esetében ennyi időre várhatunk".
Az egyes versenyek részletes elemzése egyértelműen igazolta, hogy a maratoni futók legtöbbször a célszalag előtt 1,6 kilométerrel szenvednek hirtelen szívhalált. A kutatók ennek kapcsán azt tanácsolják, hogy a mentők főleg a táv második felénél helyezkedjenek el, és különösen az utolsó két kilométeren figyeljenek a résztvevőkre.
A statisztikák azt is mutatták, hogy a hirtelen halált elszenvedők átlagos életkora 41 év volt, 81 százalékuk pedig férfi. A boncolási eredmények tanúsága szerint három eset kivételével koszorúér-betegség volt a háttérben, négy esetben fordultak elő elektrolitzavarok, egy futó pedig napszúrás áldozata lehetett.
A kanadai orvosok a közlekedési hatóságok adataiból vették azokat a számokat, amelyk alapján kiszámíthatták, hány közlekedési haláleset történhetett volna azokon az utakon, melyeket a futóverseny miatt az autósok elől lezártak. Még azt is ellenőrizték, hogy megfigyeltek-e többletbalesetet a terelőutakon, ahová a forgalmat a verseny idejére átirányították.
A torontói páros eredményei szerint a vizsgált időszak során a 26 maratoni futó halálával szemben az útlezárással mintegy 46 autóvezető halálát lehetett elkerülni, ami a tudományos statisztikai módszerek szerint igen jelentős és annak a valószínűsége, hogy ez a megfigyelés a véletlenből ered, egy ezreléknél kisebb.
