A regionális hulladéklerakók telepítési feltételeit az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (OTrT) szabályozza. A törvény környezetvédelmi indíttatásból eredetileg úgy rendelkezett, hogy a nagykapacitású lerakóknak a települések belterületétől legalább 1000 méterre, a közös használatú repülőterektől legalább 15 km-re kell kerülnie. 2004-ben két parlamenti képviselő a társadalmi egyeztetés megkerülésével azt kezdeményezte, hogy módosítsák az alig fél éves törvényt, és a védőtávolságokat 500 illetve 13 kilométerre csökkentsék.
Az országgyűlési döntés idején a lakosság tiltakozott, 55 civil szervezet pedig közös petícióval próbálta felhívni a képviselők figyelmét a nyilvánvaló alkotmánysértésre. A honatyák a törvénymódosítást ennek ellenére megszavazták. A Hulladék Munkaszövetség az Alkotmánybírósághoz fordult.
A módosítás egyik fő szorgalmazója Győr akkori polgármester-képviselője volt. Nem véletlenül, hiszen a nagytérség hulladéklerakója számára Győr határában kiszemelt terület egyébként nem felelt volna meg a törvényi feltételeknek (a lakóépületek pár száz méteren belül vannak, a péri repülőtér pedig pont 13 km-re...).
Az AB indoklása szerint a törvénymódosítás sérti a polgárok egészséges környezethez való alkotmányos jogát. Ez az Alkotmány 18. §-ában megfogalmazott alapjog ugyanis a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal egyszer már biztosított szintjét csak akkor csökkentheti, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen.
Alkotmányossági kérdés a nyitott jogalkotás hiánya is. Ma Magyarországon a parlamenti képviselők által benyújtott önálló indítványok a jogalkotási törvényben egyébként előírt társadalmi egyeztetés és véleményeztetés nélkül kerülhetnek tárgyalásra. Ez nyilvánvalóan sérti a képviseleti demokrácia alapelveit, és lehetőséget ad a helyi érdekek kijárással, háttéralkukkal való "törvényesítésének".
