A kérdés nem igazi kérdés. Egyes vélekedések szerint a só helyett alternatív csúszásgátlókhoz kellene folyamodni. A környezetvédők egyértelműen ártalmasnak tartják és elutasítják, az Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) szakemberei viszont egészséges kompromisszumként értékelik az utak sózással történő tisztítását.

A kemény tél, a hóesés próbára teszi az utak járhatóságáért felelős hivatalokat és vállalkozásokat. Az autóforgalom növekedésével párhuzamosan létkérdéssé vált, mivel életünk szinte minden tevékenységéhez és szükségletéhez nélkülözhetetlen lett a járműforgalom. Amíg kevesebb jármű használta az utakat, a síkossággal sem törődtek sokat, legföljebb a havat kotorták el hóekékkel vagy kézi erővel. Ma már ettől nagyobb munka hárul az emberekre.

A havas, jeges utakat azért sózzák, mert a sós víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg, tehát bizonyos hőmérsékletig nulla Celsius-fok alatt is folyékony halmazállapotú marad. Egy kis kémia óra. Tapasztalatok szerint az utakon a konyhasó mínusz öt, hat fokig hatásos, ennél hidegebb hőmérsékleten a gyakorlatban hatástalan.

A sószórók véleménye, hogy a sónak nincs alternatívája a síkosságmentesítésben. A sózás káros hatásának észlelése azért nem múlik el nyomtalanul. Az utakra négyzetméterenként legfeljebb 40 grammot, védett fasorok mellett, hidakon és felüljárókon pedig legfeljebb 10 grammot szórnak. A són kívül használnak só-homok keveréket és tiszta homokot is jégmentesítésre. A házak előtti járda hó- és jégmentesítése a tulajdonos kötelessége, így a legkönnyebb megoldást választják – sóznak, a legelemibb környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele nélkül.

Más vélemények szerint alternatív csúszásmentesítő anyagok használata jobb megoldás lenne: a homok, a sóder, a természetesen lebomló faforgács- vagy a gránitkőzúzalék. Magyarországon több száz milliárdos kárt okozhat hosszú távon, és persze hosszú szakaszokon az utak sózása. Egy télen 100 ezer tonna só kerül a magyar utakra, ettől reméljük a konyákban még nem jelentkezik semmiféle hiány. Az már kevésbé számít viccesnek, hogy ekkora mennyiségben már szinte csak Magyarországon használják. A környező országok azért tértek át más szóróanyagra, mert a nátrium-klorid hosszú távon tönkreteszi az utakat, a vasszerkezeteket, kárt okoz az autókban és az épületekben is. Amikor ugyanis sózzák az utakat, a felszabadult hő miatt a maró hatás nem csak ott, hanem a sózás 50 méteres körzetében is érvényesül.



A szomszédos országokban már egyáltalán nem sóznak. Ausztriában jóval több a hó, mint nálunk, ezért a felkészültség is jóval nagyobb. Bécsben évi néhány alkalommal, ha a hőmérő higanyszála  mínusz nyolc Celsius-fok alá süllyed, használnak kevés sót, de annak mennyisége évente kevesebb, mint amennyit Budapesten egy nap alatt kiszórnak. Emellett az osztrák fővárosban kötelezővé tették a kiszórt só vagy keverék legalább fele arányú visszagyűjtését, így az olvadás után nem marad sóban gazdag por az utakon. Helyenként ilyet már nálunk is látni, de ezt még csak a lelkes környezetbarátok teszik meg. Nyugat-Európa legtöbb nagyvárosában már évek óta tilos sózni, helyette alternatív, környezetbarát anyagokkal kell megoldani az utak jégtelenítését.

Az M0-ás az egyetlen olyan útszakasz most Magyarországon, amelyet nem sóval, hanem speciális folyadékkal sikosítás-mentesítenek. Ez azonban kevésbé biztonságos, így itt az autósoknak lassabban kell közlekedniük.

Érdemes lenne megalkotni egy erre vonatkozó jogszabályt, mert az egyre komolyabbá váló kátyúsodást is a sózás számlájára írják, nem véletlenül. Idén még koránt sincs vége a télnek. Holnaptól nyugat felől egy közeledő melegfront fokozatosan megvastagodó felhőzete éri el az országot. Csapadékzónája kelet felé halad, amelyből eleinte havazásra, majd ónos esőre, később délnyugat felől egyre inkább esőre kell számítani. A szilárd halmazállapotú csapadék északkeleten akár estig megmaradhat, itt jelentős mennyiségű hómennyiség is összegyűlhet - írja a metnet.hu. Úgyhogy csúszni fog, hogy ezt hogyan akadályozzuk meg, rajtunk is múlik.