Philippe de Montebello 1936-ban Párizsban látta meg a napvilágot egy francia arisztokrata család fiaként. A família 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le, Philippe a New York-i francia gimnáziumban, majd a Harvard Egyetemen végezte tanulmányait. 1963-ban a Metropolitan európai festészeti részlegében kezdte művészettörténészi munkáját, majd a houstoni szépművészeti múzeum igazgatója lett, onnan tért vissza igazgatóhelyettesként a Methez, amelynek hamarosan igazgatója lett.
Vezetése alatt a múzeum megkettőzte kiállítási területét, újrarendezte európai gyűjteményét, hatalmas, magas kiállítótermeket hozott létre a monumentális vásznak, például Tiepolo műveinek méltó bemutatására. Montebello irányításával a Metropolitan a világ egyik legjelentősebb múzeumává vált, látogatóinak száma évi 3,5 millióról 4,5 millióra nőtt.
Bírálói elsősorban azt vetették az igazgató szemére, hogy nem túlságosan lelkesedett a kortárs művészetért.
James Houghton, a Metropolitan igazgatótanácsának elnöke Montebello közeli visszavonulásának bejelentését úgy értékelte, hogy azzal "nemcsak a múzeum, hanem a város, az ország, a nemzet és az egész világ kulturális élete számára véget ér egy korszak". Houghton bejelentette, hogy bizottságot hoznak létre az új igazgató kijelölésére.
A The New York Times szerint a lehetséges utódok között szerepel Neil McGregor, a londoni British Museum vezetője, James Cuno, a chicagói Art Institute igazgatója, valamint Glenn Lowry, a MoMA, a New York-i Museum of Modern Art igazgatója.
Az 1870-ben alapított Metropolitan Museum of Art több mint kétmillió műtárgya öt évezred művészetét öleli fel.
