Téli teendők úrvezetőknek

Az első lépés, hogy az autó kötelező téli "extráit" állandóan a kocsiban tartsuk. Ezek: jól feltöltött akkumulátor, segédindító kábel az akku lemerülése esetére (az úgynevezett "bikázáshoz"), pótkerék, elektromos vagy mechanikus pumpa, munkára is alkalmas felső-, melegtartó alsóruházat, gumicsizma, öreg pokróc a letérdeléshez, kis hólapát, erős seprő, sok puha rongy, vészvillogó, villogóra is állítható elemlámpa, fékbakok, egy kis deszka a jól működő emelő alá, vontatókötél, egy nagyobb zacskó apró kőzúzalék a megpergő kerekek alá (a homok, vagy a gömbölyű kavics nem jó), öreg gumimatrac a kocsi alá fekvéshez, elálló tartalék élelmiszer, nagy termosz - nem szeszes - meleg ital. Gondoljunk arra is, hogy kéznél legyen a feltöltött mobiltelefonunk, vészhívás esetére. És egy nem hisztis, jó erőben lévő útitárs sem árt!
A gumiabroncsok cseréjére a kereskedők hirdetései időben felhívják a figyelmet. A téli gumi lágyabb, bordásabb, jobban tapad. A kínálat óriási, az árak nagyon változóak (a márkásak olykor indokolatlanul drágák), az átszerelés költséges. Aki sokat autózik télen is, célszerűen ne csak gumiabroncsot vegyen, hanem keréktárcsát, felnit is.

A hűtőrendszer fagyálló folyadéka is öregszik. Hatásosságát a lakásban is lehet ellenőrizni, ha a már lehűlt motorból szippantóval kiveszünk egy pohárnyit és mélyhűtő-szekrénybe helyezzük. Ha a mínusz 25 fokra beállított szekrényben sem fagy meg, elég utána tölteni. Ha mégis, úgy biztonságosabb szervizben kicseréltetni.

A motorolaj se legyen túlhasznált, sokéves, vagy sok tízezer kilométeres. Az olajok jelölésében például a 15W-40 azt jelenti, hogy mínusz 15-östől plusz 40 fokos hőmérsékletig használható. A W (német és angol szó, Winter=téli) nélküliek csak a nyári túrákra jók. A dízelmotorokba a korszerűségükhöz igazodó olaj való, ami az autó kezelési utasításából ismerhető meg. A váltó-és differenciálműben jóval ritkábban kell olajat cserélni. Ám, ha mégis, ugyancsak jó igazodni a gyári javaslathoz. Ha nincs meg a gyári utasítás, egy márka-szervizben megmondják.

A téli közlekedés folyamán életbevágóan fontos, hogy a kocsiból körben kilássunk, az ablaktörlők jól működjenek, a lapátok gumijai ne húzzanak csíkot! Az ablakmosó hígításához csak desztillált vagy ioncserélt vizet használjunk, mert a csapvizekben mindig vannak kövesedésre, kicsapódásra hajlamos anyagok, amelyek eltömik a spriccelő fúvókákat. A tartalék ablakmosó folyadék mellett legyen a kocsiban ablak-jégtelenítő és zároldó szpré, meg műanyag jégvakaró. A látást a lehűlt kocsiban megindított belső fűtés is ronthatja, mert a hideg ablakok belső felületére párát csapat ki a meleg levegő. Ha mégis menni kell, kicsit meg kell nyitni az ablakokat, fékezni kell a fűtést s le kell törölgetni a párát. A szabadban álló kocsi ablakaira szorított celofánon kevésbé tapad a hó, s ha mégis eljegesedett, könnyen leszedhető. Textil, vagy más műanyag viszont gonoszul ráfagy az üvegre.

Ha mindez rendben van, a nagyon lehűlt kocsit indítózás előtt ajánlatos álló motorral, egyes fokozatba, majd rükvercbe kapcsolva kissé előre-hátra tologatni, mozgatni, a váltóját ide-oda kapcsolgatni. Aztán indítás előtt minden fogyasztót (belső világítás, lámpák, villogó, index) kikapcsolni és üresbe kapcsolva, benyomott kuplunggal indítózni. Ha megindult, kicsi gázt adva hagyjuk felpörögni, s ha már megbízhatóan jár, harmadrészére (kb. 1000/perc) növeljük a fordulatot. Aztán előbb egyesbe kapcsolva, motorral kell megmozdítani pár centire, hátramenetben is. A lemerült akkumulátorú, korszerű kocsik betolással, vagy vontatással indítását a márkák nem ajánlják, az garanciavesztő lehet! Erről célszerű tájékozódni. Másik kocsi akkumulátoráról, "bikával" indítás viszont célravezető lehet. Ha megindult, minél kevesebb fogyasztót működtetve, hosszabb utat alacsonyabb fokozatban megtéve tölthető fel az akku. (Üresjáraton például alig, vagy egyáltalán nem töltődik.)

Ajánlatos felkapcsolt lámpákkal, ködben ködfényekkel, óvatosan és inkább alacsonyabb fokozatban haladni. Karambolt, váratlan akadályt észlelve azonnal be kell kapcsolni a vészvillogót, hogy a mögöttünk érkezők idejében fékezzenek. Óvatosan, alacsonyabb fokozatokba visszakapcsolva célszerű lassítani. Hirtelen ráfékezéskor (a kocsi felszereltségétől is függően), vagy a kézifék erősen meghúzásakor fennáll a megpördülés veszélye. Ha váratlanul meg kell állnunk, le kell húzódni az útról, de legalább a padkára vinni a kocsit. A bennülők minél előbb szálljanak ki, s lehetőleg ne az úttest felőli oldalra. Vegyék magukhoz az értékeiket, okmányaikat, húzódjanak messzebbre, s csak azután induljanak segíteni, ha ők már biztonságban vannak. Ha továbbhaladhatnak, ne bámészkodjanak, hanem az útról letérve, messzebbre félreállva, a kocsit lezárva menjenek vissza segíteni, vagy fotózni.

Télen is előfordulhat fékhiba. Ilyenkor a fék többszöri "pumpálására" olykor helyreállhat a fékhatás. Ha mégsem, úgy alacsonyabb fokozatokba kapcsolva, motorfékkel célszerű lassítani. A kézifék gyors megrántására - mivel az a hátsó kerekekre hat -, megpördülhet a kocsi, ezért fokozatosan kell azt húzni. Lefékezhetünk az érdes padkára, vagy a szegélypalánknak kormányzással is. Mindez síkos úton csak óvatos kormánymozdulatokkal lehet eredményes, amit viszont a váratlan helyzet olykor nagyon megnehezít.