Mi a véleménye arról a német elképzelésről, amely szerint táborokba zárnák a még nem felnőtt korú bűnelkövetőket?

Az átnevelő-táborokat élből rossznak tartom, és elutasítom. Nagyon sok nemzetközi példa van, elég csak a menekülttáborokat említeni, ahol a rosszul szocializálódott gyerekek táborba zárása csak fokozta a problémákat, erőszakra hangszerelte a fiatalokat, és hozzájárult ahhoz, hogy kriminális szereplőkké váljanak. Konkrétan az Amerikába menekült vietnámi fiatalokat említeném, akik a menekülttáborokból kikerülvén nagyon gyakran bűnelkövetőkké váltak. Azok a fiatalemberek, akik belekeverednek a kriminális történetbe, nem biztos, hogy más hasonló fiatalokkal összezárva képesek megváltozni. Ez nem működik. Azért nem, mert a gyerekek egy táborban korlátozottá, annak következtében pedig feszültté válnak, ami az egymás közötti erőszakhoz vezet. A nevelőtábor kiveszi a gyerekeket a megszokott közegükből, majd egy olyan világba helyezi őket, ahol a környezet csak megerősíti a kriminalitást.

Ez akkor sem működhet, ha kiváló szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel, és különböző programokat szerveznek számukra?

Hiába vannak kiváló szakemberek, mert az ismereteket és a tudást nem ők viszik át a gyerekekbe, hanem a környezet, és a társak. A szakemberek csak hatást tudnak gyakorolni a folyamatokra. De azoknak a gyerekeknek, akiknek viszonylag hamar van találkozásuk az alvilággal, súlyos környezeti, és kötődési problémáik vannak. Ha ezeket a gyerekeket elviszik egy olyan helyre, ahol hasonlóan nehéz helyzetbe kerülhetnek, akkor nem hiszem, hogy bármilyen szakember tud adni olyat, amit legfontosabb kapcsolatnak vagy társnak nevezhetünk.



Milyen eszközökkel lehet visszaszorítani ön szerint a fiatalkori bűnözők számát?

Nagyon sok fajta bűnmegelőzési módszerre van szükség, de viselkedni csak a felnőttek által adott mintákból tudnak igazán megtanulni. Számukra az emberi együttélés szabályai, és a törvények szinte ugyanazok. Azokkal a szabályokkal pedig, melyeket átlépnek, sok esetben nincsenek tisztában úgy, ahogy az a büntetőtörvénykönyvben szerepel. A probléma kezelésének kulcsa a megelőzés. Nem akkor kell a gyereket táborokba vinni, amikor már elkövettek valamit, hanem még jóval azelőtt. A gyermekvédelmi jelzőrendszert kell jobban működtetni, ami fel tudja hívni a figyelmet azokra a fiatalkorúakra, akik például nehezebben tudnak beilleszkedni környezetükbe. Ilyen típusú fiatalokkal foglalkozik a mi alapítványunk, a Kapocs is. Őket kell bevonni különböző közösségfejlesztő programokba, színházba, zenébe, táncba, ami sokkal eredményesebb lehet, mint a bűnelkövetés utáni táborok, módszerek.

Azért vannak olyan programok is, melyek a fiatalkorúak börtönében alkalmazhatók? Mi egy korábbi írásunkban beszámoltunk már például a „mural painting” közép-amerikai közösségfejlesztő módszerről, melyet hazánkban elsőként, és nagy sikerrel alkalmaznak Pécsett, a fiatalkorúak büntetés-végrehajtó intézetében. Ez társas együttműködésre és képzőművészetre épül.

Igen, én is hallottam ehhez hasonló művészeti programokat, melyeket bevisznek a fiatalkorúak börtönébe, és megtanítják őket rajzolni, festeni, énekelni, zenélni. Ezeknek mind az a sajátossága, hogy a gyerekek megkapják azt a pozitív megkülönböztetett figyelmet, amit igényelnek. Vannak továbbá az úgynevezett resztoratív technikák, amiknek az a célja, hogy a bűnelkövető fiatalok részt vegyenek az általuk okozott kár jóvátételében, és ezáltal megtanulhatják viselni tetteik következményeit. De nagy a visszaesés lehetősége, ezért a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni.

Milyen tényezők vezetnek odáig, hogy valaki fiatal kora ellenére bűnözővé váljon?

Maga a mikro miliő, a közvetlen környezet határozza ezt meg, melyben az egyén felnő. Ha szerencséje van egy embernek, akkor jó életkörülmények között, nívós iskolában, jó barátok között nőhet fel, de ha egy is ezek közül megváltozik, és mondjuk tartozik egy csapathoz a híd alatt, vagy ide-oda költöztetik, akkor már egy teljesen más útra tévedhet. A felnőtté válás során tulajdonképpen a személyes adottságok társas kimunkálása folyik, megerősödnek azok a képességek, amelyekkel az emberek között élni tudunk, vagyis mindennek az alapja a közösség, a miliő. A bűnelkövetés hátterében pedig alapvetően az áll, hogy nagy általánosságban elhanyagoltak azok a fiatalok, akik bűnözővé válnak, nem kapnak olyan figyelmet, amire nekik szükségük lenne a felnőtté váláshoz. Ma Magyarországon nagyon nehéz felnőtté válni, egzisztenciát teremteni, családot alapítani, gyerekeket nevelni. Ha pedig ehhez nem kap elegendő segítséget az egyén, akkor megkeresi a maga módszereit. Az egyik ilyen lehetőség a kriminális irány, a másik az önbüntető tendenciák csoportja, hiszen sok gyerek önmagára is veszélyes tud lenni.

Milyen cselekményekhez köthetők leginkább a fiatalkori bűnelkövetések?

A gyerekek kitűnően közvetítik a felnőtt társadalom mintáit. Ahogy erőszakosak a felnőttek, erőszakos a nagypolitika, erőszakosak lesznek a gyerekek is, és ehhez kötődik a legtöbb bűncselekmény is. A másik jellegzetes típus pedig a vagyon ellen elkövetett cselekményeké, amiket sok esetben valamilyen kábítószer megszerzése motivál.

Hazánkban hogy áll ennek az egész problémának a kezelése?

A nehezen alkalmazkodó fiatalokkal csak akkor lehet foglalkozni, ha az ifjúság egészével többet foglalkozunk. Az az igazság, hogy ma az ifjúsággal kapcsolatos feladatok háttérbe szorultak, sokaknak csak gondot okoznak, miközben nagyon nehéz az élet. Föl kell fedezni, hogy a gyerekeinkben van a jövő! Az ifjúságnak ki kellene kerülni a politika karmaiból, mindenki egymásra mutogat a politika szintjén, miközben a fiatalok köveket dobálnak. De ki beszél a kődobáló fiatalokról, arról hogyan élnek, miket álmodnak, mi lesz velük? Rájuk kell jobban odafigyelni, hogy reális célokat tűzhessenek maguk elé. Ehhez viszont minta is kell. Ha Magyarországon egy bűnelkövetésnek nincsenek következményei, akkor ezt a gyerekek is észreveszik, és ez nem jó minta.

Milyen esélyei vannak egy gyereknek arra, hogy egy bűntett elkövetése után megváltozzon és új életet tudjon kezdeni?

Sajnos rengeteg embernek nincs újrakezdési lehetősége, és a gyerekek is azt élik meg, hogy ha valamit egyszer elkövettek, akkor a sorsuk örökre ugyanaz marad. Ez azért alakulhatott ki, mert a világunk tele van pecsételéssel, stigmatizálással. Egyszer elkövet valaki valamit, és azután már egy életen át gazembernek tekinthetik.

Az elmúlt években több rendkívül brutális gyilkosságot is elkövettek fiatalkorú bűnözők. Elég csak a két lány által elkövetett taxis-gyilkosságra, vagy a tavalyi esetre gondolni, amikor egy makói lányt felgyújtott egy fiatal fiú. Mi vezet ezekhez a brutális cselekedetekhez?

Ezek olyan jelenségek, melyek a világban sajnos mindenütt vannak. Az oka ezeknek a cselekedeteknek, hogy nem vesszük észre időben az elkövetőkké váló fiatalokat. Például a taxis-gyilkosság esetében azok a lányok már máskor is találkoztak a taxissal, kocsmába jártak, ittak, számos olyan dolgot tettek, amire a felnőtteknek - és nem csak kizárólag a szülőknek, hanem bárkinek, aki kapcsolatban állt velük - fel kellett volna figyelniük. Elég arra gondolni, hány tizenéves fiatal van éjjel az utcákon, akikre nem figyel oda a társadalmunk addig, amíg el nem követnek valamit. Minden egyes bűnténynek előzetes jelei vannak, de ezeket akkor vehetjük észre, ha figyelünk egymásra.