A csütörtöki kommüniké szerint: „Mi kilencen, Óbuda-Békásmegyer önkormányzati képviselői a mai napon kiléptünk a Magyar Szocialista Pártból és létrehoztuk a Magyarországi Szociáldemokrata Párt III. kerületi képviselőcsoportját. A választóktól kapott megbízatásunk alapján, eskünknek megfelelően pártatlanul, lelkiismeretünk és legjobb tudásunk szerint járunk el a kerületi lakosok képviseletében, érezve az egyéni és személyes felelősségünket a meghozott döntésekben.”

A történet első olvasatra rendkívül egyszerűnek tűnik, a tizenhárom fős MSZP-frakcióból kilépnek páran, majd mandátumukról le nem mondva új frakciót hoznak létre. Tipikus balos belviszály lehetne az ügy, amire már láttunk példát. Kicsit alaposabban szemügyre véve a szakadást mégis találunk benne néhány pikáns momentumot.

Lelkes szocialista újoncok tömege...

A törésvonalak, amelyek mentén a különválás bekövetkezett, már ott rejlettek a helyi MSZP-ben, sőt, egy-egy, a sajtó fókuszába került alkalommal nagyon is felszínre jöttek. Ilyen volt, amikor a 2006-os, a baloldal számára súlyos vereséget hozó önkormányzati választás után tömegek akartak belépni a helyi MSZP-be. Ahogy Márkus András, a helyi szocialisták vezetője is sejtette, nem a párt iránt nőtt meg sosem látott mértékben (a közel háromszáz fős alapszervezetbe majdnem nyolcvanan akartak belépni!) az érdeklődés, hanem valakik az új tagok segítségével át akarták formálni a lokális szocialista erőviszonyokat.

Az óbudai MSZP-t a rendszerváltás óta vezető Márkus ezért levelet írt a felettes szervnek, a budapesti pártelnökségnek, amelyben kifogásolta, hogy a szervezethez csak erőszakoltan köthető emberek tömege jelentkezik tagfelvételre, és felhatalmazást kért ennek megakadályozására. Őt támogatta Komáromi Ildikó képviselőasszony is, akinek a a neve egy antifasiszta tüntetésről lehet ismerős, ahol obszcén jelet mutatott a demonstráció ellen tiltakozóknak. Márkussal tartott még többek között az egykori alpolgármester, a Tarlós István mellett (annak szemüvegleverős ügyében) kiálló Pető György is.

Burány Sándor fővárosi szocialista elnöknek a tagtoborzást menedzselők is írtak egy levelet, amelyből kiderül a szembenállás alapja. Ahogy akkor fogalmaztak a szakadárok: „a feszültségért az őszi önkormányzati választásokat elvesztő és a választási kampány alatt is otromba hibákat elkövető kerületi politikai vezetés a felelős, amely a tanulságok levonása helyett belső kampányba kezdett.” A kevéssé bújtatott kritikát többek között Bihary Gábor választmányi küldött, Kiss László egyéni küldött, és Orosz Sándor, kerületi parlamenti képviselő is aláírta.

A párt fővárosi etikai bizottsága tett végül pontot az ügyre, ugyanis elutasították Márkusék kérését, és legálisnak minősítették a több mint 20 százalékos alapszervezeti létszámnövekedést. A helyi elnök annak rendje szerint beismerte a csatavesztést, így hozzájuthattak az újonnan jelentkezettek is a hőn áhított tagkönyvekhez.

Fellángol a pártcsata

A belvillongás egy ideig nyugvópontra jutott, ám a tavaly év utolsó hónapjában újra felfokozódtak a pártharcok. S itt nyer a fent bemutatott nyári párttörténeti epizód értelmet, ugyanis éppen azok léptek ki csütörtökön a frakcióból, akik a tagtoborzási dömpinget ellenezték, és azok maradtak meg, akik Bihary vezetésével bírálták Márkusékat. A disszidáltak Mihalik Zoltánt és Pataki Mártont megválasztották frissiben frakcióvezetőnek, illetve helyi pártelnöknek, és felvázolták, hogy milyen irányú politizálását folytatnak a jövőben. A szociáldemokraták eszerint hiteles baloldali alternatívát kívánnak nyújtani: „Az MSZDP megalakulása, 1890 óta a nemzet felemelkedéséért, a többség, a munkából élők demokratikus érdekérvényesítéséért, az emancipációért, az esélyegyenlőtlenségek csökkentéséért küzd.”

Burány Sándor kommentárjában sajnálatosnak minősítette az eseményeket, de nem zárta ki, hogy együtt tudnak majd működni a kilépettekkel. Erre az adhat alapot, hogy a Gyurcsány Ferenc épp decemberben kötött kooperációs megállapodást Kapolyi Lászlóval, a szociáldemokraták elnökével. Árnyalja azonban az idealista jövőképet, hogy a két fél kikötötte a kontraktusban, hogy nem egymás tagjaiból erősítik majd saját szervezetüket. Márpedig jelenleg éppen ez történt.

Bihary Gábor, a megmaradt MSZP-sek ideiglenesen megválasztott vezetője a Lánchíd Rádió értesülései szerint egyenesen úgy tartja, hogy fennáll a veszélye egy óbudai Fidesz-MSZDP együttműködésnek is, és felszólította őket egyúttal a mandátumukról való lemondásra is. Egyébként épp ezt a Bihary által megpendített kollaborációt kifogásolták már korábban is a megmaradtak, hiszen a Tarlós-féle modell éveken át azt jelentette, hogy a helyi MSZP nem konfrontálódik a másik oldallal, és együttműködik polgármesterrel is. Eme hallgatólagos közmegegyezés alapján Óbudán viszonylag vérmentesen folyt a városirányítás, de a helyzet erre a ciklusra annyiban változott, hogy a független Tarlós helyett a fideszes Bús Balázs foglalta el a polgármesteri széket.

Hallgatnak, mint...

A szakadásig jutó belháborúról a legilletékesebbeket, a résztvevő feleket szerettük volna megkérdezni, ám ez sajnos nem sikerült. A szakadárokkal tartó Szabó Magdolna alpolgármester-asszony nem kívánt nyilatkozni, Mihalik Zoltán MSZDP-s frakcióvezető pedig közösen elhatározott hírzárlatot emlegetett, és kérte megértésünket. A másik oldalról sem mutatott senki hajlandóságot a sajtónyilvánosság felvállalására, Bihary Gábor szerint neki például semmi köze az egészhez, Pauza Balázs képviselő pedig mereven elzárkózott kérdéseinktől. Érhető, hiszen nemcsak az MSZP vár magyarázatot, hanem a választópolgárok is. Kínos ügy, ráadásul egy olyan kerületben, ahol amúgy is kisebbségben voltak az MSZP-s képviselők. S hogy ki az igazi baloldali? Ezt csak a választók dönthetik el 2010-ben.