2007 ősze óta dolgozik Kanada nagyköveteként. Milyen volt az első benyomása Magyarországról?
Nagyon jó. Először 1990-ben jártam itt, akkorról egy elég vegyes környezetre emlékszem. Lenyűgöző és szomorú volt egyszerre. A Parlament szépsége és festékhiányos, romosabb épületekkel tarkított utcák. Amikor visszajöttem már teljesen más volt. Az infrastruktúra rengeteget fejlődött, mindenfelé turista szemet örvendeztető csodálatos, szép épületek. Azonban három hónap után már nem számítok turistának, és felfedeztem, hogy ennél sokkal összetettebb a kép, egy bonyolult politikai és gazdasági helyzettel. Bevallom, hogy nem pontosan erre számítottam.
Miben várt mást? Mi lepte meg Magyarországon?
Nagyobb kompromisszumkészséget. Nagyon érdekes például egy külföldi megfigyelő számára, ami a gazdasági reform kapcsán történik. Hiszen az átalakítások, amiket a kormány elindított nagyon fontosak, és olyan intézkedések, amiket nekünk Kanadában is meg kellett hoznunk jó pár évvel ezelőtt. Természetesen nálunk teljesen más volt a kiindulópont (történelmileg és politikailag is), de a következtetés hasonló volt.
A közép baloldali kormány, (Kanadában nem igazán létezik bal és jobb, két nagy párt van, egy liberális, ami inkább baloldalinak minősül és egy konzervatívabb, ami jobboldalinak. De lényegében mind a kettő középen van.) felismerte, hogy nem költheti el a kanadai gyerekek örökségét, tennie kell valamit. Az intézkedések lényege az volt, hogy tehermentesítsék az államot, különböző funkciókat elvettek tőle. A leadott feladatok elvégzésére önfinanszírozású ügynökségeket hoztak létre, amik induláskor kaptak egy nagyobb összeget az államtól, ahogy a házat elhagyó gyereknek szokás.
A nézeteltérések a politikai pártok között csak abban voltak, hogy milyen módon változtassanak, de a cél közös volt. Volt politikai konszenzus, talán annak az üzenetnek is köszönhetően, ami nemcsak a kormány, de a szakértők felől is jött, hogy nem lehet ilyen magas adóssága az államnak. Nem okoztak nagy társadalmi megrendülést az intézkedések.
Kanadában sikerült elérnünk azt, hogy a gazdaság jóval egyszerűbb legyen és a költségvetésben most már felesleg is van. Mondta is a miniszterelnök, hogy sokkal nehezebb a felesleget elkölteni. Ugyanis megszorítások esetén mindenkitől elveszünk egy picit, egyenlően rossz. Viszont amikor elosztásról van szó, mindenki szeretne belőle kapni, ettől az emberek frusztráltabbak, nehezebb igazságosan dönteni. Szóval gazdasági reform vitája nálunk is megjelent körülbelül tíz évvel ezelőtt.
Magyarországon meglepően hatott rám az állami hivatalnokok száma és relatív hatékonyságuk. Mióta itt vagyok sokszor beszélgettem erről különböző kormány közeli emberekkel, elmeséltem, hogy Kanadában hogyan próbálták megoldani a hasonló problémákat.
Ezen felül Magyarországon nagyon kemény politikai viták vannak, hiányzik az egyetértés a célkitűzések terén, hogy mit is szeretnének országgal. Ezek voltak az első megfigyeléseim.
