Az orosz író darabjának bemutatóját eredetileg a múlt évre, október közepére tervezték, a premier azonban akkor betegség miatt elmaradt.
Az előadásban szerepel Varjú Olga, Balázs Zoltán, Seress Zoltán, Bognár Gyöngyvér, Gados Béla, Varga Anikó, Tompos Kátya. Trigorin, a neves író szerepében fellép Alföldi Róbert, a Bárka Színház jelenlegi vezetője, a Nemzeti Színház jövőbeni igazgatója.
"Az álmodozók álmodoznak, álmaik valóra válnak és elpusztítják azokat, akik álmodják őket" - írta a darabról a színház. Az összegzés szerint a történet fizikai színhelye "egy birtok a semmi közepén, egy tó partján", szellemi közege "a művészet nevű kietlen pusztaság", az idő valamelyik század vége, a szereplők pedig álmodozók.
A történet szerint Trepljov, fiatal író modern színdarabot készül bemutatni nagybátyja birtokán. A monológot szerelmére, Nyinára, a szomszéd földbirtokos család lányára bízza. A közönség soraiban ott ül Trepljov anyja, Arkagyina, a híres színésznő, vele van hódolója, Trigorin, a neves író. A szöveg nem arat sikert; a szerző sértődötten berekeszti a produkciót. Trepljov később lelő egy sirályt, és azzal mutogatja: "nemsokára ugyanígy megölöm magamat is". Anya és fia csúnyán összekap, Nyina pedig Trigorint választja és elszökik színésznőnek.
Két év telik el: Nyina boldogtalan házasságban él, Trigorintól fogant gyermeke meghalt, színésznőként csalódások és kudarcok érték. Trepljovból igazi író lett, de súlyosbodott magánya. Sikerei sem vigasztalják; ezúttal már nem kerülheti el az öngyilkos golyót.
"Eszembe ötlött egy téma... Egy kis elbeszélés témája: egy tó partján gyermekkora óta él egy fiatal lány, olyan, mint maga; szereti a tavat, akár a sirály, és boldog és szabad, akár a sirály. De véletlenül jött egy ember, meglátta és unalmában elpusztította, mint ezt a sirályt" - mondja Nyinának a darabban Trigorin. Bukásai után Nyina "Sirály" néven írja alá leveleit, és záró monológjában is így emlegeti magát.
Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) orosz írót a XX. századi lélektani dráma előfutárának tartják. Kezdetben humoreszkeket, novellákat írt, az 1890-es évek közepén fogott drámaírásba: ekkor született a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Cseresznyéskert. Műveiben az orosz mozdulatlanságot, az ember kiszolgáltatottságát, a reménytelenséget ábrázolta.
Szász János, Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész több darabot állított színpadra, 1990-től Miskolcon, 1998-tól a Bárka Színházban rendez. Filmjei közül a legutóbb az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója (2007) című alkotást láthatta a közönség, nevéhez fűződik még egyebek mellett a Wojczeck (1993), Az infánső születésnapja (1995, tv), a Witman fiúk (1996), a Temetés (1998)), A holokauszt szeme (2002).
