Magyar mudi terelőkutyák emberekkel zajló kommunikációját vizsgálják 2001-ben indult kutatásukban az etológia-tanszéken - közölte az MTI-vel Miklósi Ádám tanszékvezető. Legfrissebb eredményeikről az Animal Cognition szaklap tavasszal megjelenő kiadásában számolnak be.
A kutatás kezdeti szakaszában a mudik ugatását hat különböző helyzetben rögzítették: fához kikötve, idegent megugatva, idegenre támadva, labdás játék közben, kérő helyzetben és várakozó, izgatott állapotban. A felvett kutyaugatást olyan embereknek játszották le, akiknek mudija van, akiknek másfajta kutyája van, illetve, akiknek nincs kutyája.
"Mindhárom csoport tagjainak közel azonos mértékben sikerült beazonosítania az ugatás hallatán a kutyák alapvető érzelmeit: a félelmet, az örömöt, az agresszivitást, a játékosságot." - foglalta össze Miklósi.
Keresték az okokat is, amelyektől felismeri az ember a kutyaugatás mögötti érzelmet. Három jellegzetességet sikerült leírniuk: az ugatás hangmagasságát, zeneiségét és pulzálását. A mélyebb, tisztábban csengő, ritkább ugatás a félénkebb, játékosabb állapotokat jellemzi, míg a magasabb, zörejesebb, sűrűbb ugatás agresszivitást jelez.
"Az ember maga is vokális emlős, vélhetően nem véletlenül választott maga mellé hűséges társként egy vokális állatot. A farkas például nem ugat így" - tette hozzá Miklósi.
A kutatás második fázisában a hangfelismerést számítógépes programmal végezték. Ebben Frederic Kaplan francia kutatóval működtek együtt, aki a Sony akkor még működő, mesterséges intelligenciával foglalkozó párizsi laboratóriumában számítógéppel elemezte a felvett kutyaugatásokat.
A számítógépes felismerő rendszer - a gép "megtanítása" után - annyira sikeresnek bizonyult, hogy az érzelmek beazonosításán kívül még a "szereplő" kutyákat is meg tudta különböztetni.
Miklósi Ádám elmondta, hogy a következőkben különböző kutyafajták (vadászkutyák, juhászkutyák) ugatását elemzik a számítógépes programmal.
