"Emlékezni és emlékeztetni jöttünk ma ide templomunk megszentelt falai közé, hogy felidézzük a XX. század fasiszta időszakát. Kiszolgáltatottan, megalázottan, emberi jogaitól megfosztottan kellett élni testvéreinknek, a zsidó embereknek" - idézte fel a 63 évvel ezelőtti holokauszt eseményeit a főrabbi.
A zsidóüldözéssel kapcsolatban utalt a gettósításra, a deportálásra és a koncentrációs táborokban elszenvedett "könyörtelen, biztos halálra". A főrabbi kiemelte, hogy mindazokra emlékeznek, "akik áldozatai lettek a gettóélet borzalmainak, akiket üldöztek a XX. század fasiszta időszakában, akiket előre kitervelt gonosz cselekedetekkel pusztítottak el".
A szovjet Vörös Hadsereg katonáira "hálás szívvel emlékezett", akik "életük kockáztatásával elhozták a szabadságot életben maradt testvéreiknek".
A gettóból való szabadulás öröme azonban keveredett az elhunyt hozzátartozók fellett érzett fájdalommal, akiket "elpusztított az emberi kegyetlenség" - mondta. Kiemelte, hogy az izraelita hitközségeket tönkretette a vészkorszak, amelynek következtében sokan elvesztették hitüket Istenben és emberben egyaránt.
Deutsch László szerint a rabbik legfontosabb feladata a jelenben és a jövőben is, hogy segítsék a zsidóságot visszatalálni a hitéhez. A főrabbi párhuzamot vont a zsidóság négyszáz évig tartó egyiptomi fogsága és a holokauszt között, megjegyezve, hogy Egyiptomban megerősödtek és szaporodtak, míg a fasizmus idején felőrlődtek, meggyengültek, odavesztek híveik.
A főrabbi hangoztatta: fontos az egymás életére való odafigyelés, mert "csak akkor várhatunk embertársainktól megértést, szeretetet, jó szándékot, ha ezeket a pozitív tulajdonságokat mi is gyakoroljuk."
Az ünnepségen megjelent többek között Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára és több magyarországi diplomáciai testület vezetője.
A szovjet hadsereg 1945. január 18-án szabadította fel a budapesti "nagy gettót". A VII. kerületi Dohány utca, a mai Kertész utca, a Király utca és a Károly körút által határolt területen mintegy
hetvenezer embert zsúfoltak össze. A háborúban a főváros kétszázezres zsidóságának hozzávetőlegesen a fele elpusztult a Duna-parti vérengzések és a kényszermunkára hurcolások miatt.