Amerika: "Semmi személyes, ez csak üzlet"
A Pallasz Páholy értelmiségi klub egyik vendége a héten Avar János külpolitikai újságíró volt, aki Deák Péter biztonságpolitikai szakértővel, no és az egybegyűltekkel beszélgetett, anekdotázott, az amerikai elnökválasztásról, Irakról, Bushról, Reagan-ről.
2008. január 18. péntek 07:31 - Pór Károly
A republikánusokkal kapcsolatban azt mondta Avar, hogy nehéz egyértelmű favoritról beszélni. Az biztos, hogy ha republikánus jelölt lesz a befutó, akkor sem fog folytatódni a Bush-féle politika, mert belátták annak elhibázottságát, és inkább hívei ők is a visszafogottabb külpolitikának. Ez alól egyedül John McCain jelenthet kivételt, aki az erős katonai fellépés pártján áll.
A résztvevők ezen a ponton kapcsolódhattak kérdéseik révén Avar előadásához. A Hillary-témában az egyik kulcskérdés a férj személye illetve, a Monica Lewinsky-ügy volt. Avar válaszában elmondta: Bill személye nemcsak erősítheti, hanem gyengítheti is Hillaryt, mert a republikánusok éppen azzal vádolhatják majd meg az egykori first ladyt, hogy a saját maga elnökké választásával akarja visszajuttatni férjét a hatalomba. A Monica Lewinsky-ügyről úgy vélekedett, hogy Hillary azt egy ellenzéki puccskampányként értékelte, ezért tartott ki férje mellett (itt azért megjegyezném, hogy ez a hillarys puccskampány duma nekem sokkal inkább tudatos elterelésnek és magyarázkodásnak tűnik, mint valós meggyőződésnek – jó, hogy nem találják már ki mindjárt, hogy a republikánusok fegyverrel kényszerítették Monicát Bill ágyába).
A Hillary-Bill szál mellett az egyik legérdekesebb kérdése az idei választásoknak –amire az előadáson résztvevők is rákérdeztek - az, vajon nyerhet-e olyan jelölt, amilyen nemi, vallási, vagy származási szempontból még sosem nyert. Az igazán esélyesek közül a demokraták táborából Hillary nő, Obama afroamerikai (a politikailag korrekt amerikai megfogalmazás szerint), míg a republikánusoknál Giuliani „olasz”, Romney pedig mormon. Az egyetlen olyan esélyes jelölt, aki megfelel a „legyen amerikai, fehér, keresztény, és férfi” klasszikus ideáltípusnak a már említett republikánus John McCain. Viszont éppen azért, mert ennyire színes a kép nagyon könnyen előfordulhat, hogy Amerika ezúttal szakít a hagyományokkal. Már csak azért is, mert az elmúlt évtizedek során rengeteget változott Amerika ilyen téren, sokkal elfogadóbbá vált, köszönhetően például a hollywood-i filmeknek, melyek ma már szinte elképzelhetetlenek egy színesbőrű „jófiú nélkül” (a hallgatóság soraiban felvetődött, hogy bizony a magyarországi roma-kérdés kezelése kapcsán lenne mit tanulnunk az amerikaiaktól). Avar továbbá megjegyezte: az elemzők szerint Hillarynak például nagyobb hátrány, hogy nő, mint Obamának, hogy fekete, mert sok választó megrémül attól, hogy egy nőre bízza az atomfegyvereket. Az újságíró viszont kitért arra is, hogy Hillarynak, ugyanúgy, mint anno férjének, éppen a női szavazók hozhatják meg, akár a végső győzelmet is.
Arra kérdésemre, vajon mennyire lehet döntő a spanyolajkú lakosság – akik szemében a nőknek sokkal inkább a konyhában van a helyük, mint a politikában – úgy reagált Avar, hogy a spanyolajkúak alapvetően demokrata szavazók, és még mindig inkább szavaznak egy nőre, mint egy feketére.
A beszélgetés végén Deák Péter (aki a diskurzus alatt inkább moderátor szerepet vállalt) föltette azt a kérdést, hogy milyen mértékben változhat Európa és az Egyesült Államok kapcsolata az új elnök beiktatását követően. Avar azt válaszolta, hogy a jelenlegihez képest csak pozitív irányú változást tud elképzelni, mert Bush diszkreditálta Amerikát Európa előtt, az iraki háborúval aláásta az európaiak bizalmát, ami miatt egyre fokozódó Bush-ellenesség tapasztalható Európában.
Zárógondolataiban Avar még kitért az ősszel esedékes közvetlen kampányra is, amelyben a szokásoknak megfelelően, rengeteg híresztelés és álhír kaphat szárnyra a világhálón keresztül a jelöltekkel kapcsolatban , de az amerikai újságírók mindennek töviről hegyire utána járnak, ezért ez nem befolyásolhatja, majd a választások kimenetelét. Avar János utolsó mondatában, a Keresztapát idézte: „Az amerikai választások jellemzésére a legszemléletesebb példa Don Corleone azon mondata, melyet az egyik áldozatnak mondott meggyilkolása előtt: Semmi személyes, ez csak üzlet.”