Az oktatás mellett Atkári az egészségügyet, és a BKV-ét is a feneketlen pénznyelő kategóriájába sorolta. Kijelentette, hogy az egészségügyben rendkívül bátortalan intézkedések történtek, a BKV-nál pedig a tarifából nagyobb arányt kellene kifizetnie a lakosságnak, mert egyszerűen nincs más forrás, amiből a BKV rendkívül nagy hiányát rendezni lehetne.

A kérdés magától adódik: meddig lehet még fokozni a megszorító intézkedéseket, amikor a társadalmi elégedetlenség már így is a tetőfokára hágott.

Atkári erre a következőket mondta: „Ezek nagyon fájdalmas dolgok, s hogy ilyen fájdalmas, annak döntően két oka van. Elsősorban az országos politikáról van szó. 2001 óta a mindenkori magyar kormányzatok az égetően szükséges reformintézkedéseket folyamatosan halogatták, sőt, azokkal ellentétesen cselekedtek. A halogató politika olyan mértékben súlyosbítja a helyzetet, hogy a szükséges intézkedések hatványozottan fájdalmasak lesznek. Ez volt egyébként döntően az oka a fővárossal történt szakításomnak is, mert azt mondtam, hogy nem lehet tovább várni a racionalizációval. Ha most, 2008-ban még tovább halogatunk, akkor mindenkinek azt tudom üzenni: nagyon nagy baj lesz! Lehet, hogy nagyon fájdalmasak lennének az intézkedések, de ha nem lépik meg őket, akkor két év múlva már elviselhetetlen lesz a helyzet. 2004-ben az utolsó olyan pillanatot szalasztotta el a kormány - ilyen-olyan pártérdekekből és választási megfontolásokból – amikor a reformfolyamat nagy fájdalmak nélkül elindítható lett volna. Akkor már volt a reformokkal kapcsolatos mérlegelés, de úgy döntöttek, hogy a Gyurcsány-kormány még nem fog bele az intézkedésekbe, a főváros pedig minden intelmem dacára együtt úszott az árral.

Atkári ezzel tulajdonképpen kimondta, amit Gyurcsány az őszödi beszédben maga is elismert- minden utólagos magyarázat ellenére, mellyel próbálta csökkenteni kormánya felelősségét - („Az elmúlt másfél két évben …”), vagyis, hogy 2004-től nem történtek meg a szükséges intézkedések. Az újdonság Atkári szavaiból az, hogy 2004-ben a kormány a helyzet felismerése után mérlegelte a cselekvési lehetőséget, és ennek ellenére nem tettek semmit, sőt éppen olyan intézkedést hoztak például az adócsökkentéssel, mellyel csak tetézték a nehézségeket.

Az intézkedések elmaradását, a politikai, hatalmi érdekeken túl, a szakemberek hiányával is indokolta Atkári: „Van egy nagyfokú intellektuális erőtlenség, szakszerűtlenség, felkészületlenség, hozzá nem értés. A miniszterelnök nem mondott igazat, amikor arról beszélt a 2006-os választások előtt, hogy hegyekben állnak a kész reformtervek, mert szó nem volt ilyenről, sőt ma sincsenek minden szempontból kimunkált és megvalósítható tervek. Egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mit kéne csinálni." Ez jellemző az országra és alapvetően a fővárosra is – zárta helyzetértékelésének első részét Atkári.

A jövő héten megjelenő folytatásban a fővárosnak a Budapest-szerződésről és a Podmaniczky tervről alkotott állásfogalalásáról, illetve - Atkári szavaival élve - azok semmitmondóságáról, és a teljességgel átgondolatlan privatizációkról lesz szó elsősorban.