A Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntetőtanács az elsőrendű vádlottat, dr. Kiss Jánost, aki korábban a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója volt, felmentette a bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének kísérlete alól
és megrovásban részesítette.
Ugyancsak felmentette a táblabíróság a harmadrendű vádlottat, dr. Sutka Sándort, Hajdú-Bihar megye volt rendőrfőkapitányát az ellene hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól. Kimondta az ítélőtábla, hogy a hetedrendű vádlott, egy cég ügyvezetője bűnös, bűnsegédként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettében, és ezért megrovásban részesítette.
Egyebekben az elsőfokú ítéletnek az első-, a másod-, a harmad-, a negyed- és a hetedrendű vádlottakra vonatkozó részét a Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta.
Az ötöd-, hatod-, nyolcad- és kilencedrendű vádlottal szemben 2007 júniusában már megszüntették az eljárást és megróvásban részesítették őket.
A vád szerint a rendőri vezetők 2003-ban, több alkalommal az alárendeltségükben álló állománnyal úgy végeztettek szolgáltatást különböző cégeknek, hogy azok a szolgáltatás ellenértékét az úgynevezett Közlekedés Biztonságáért Alapítvány, illetve a Debrecen Közbiztonságáért Alapítvány számlájára fizették be alapítványi támogatás formájában. Ezzel a szolgáltatások ellenértékét kivonták a központi költségvetés hatóköréből, csökkentették az adóbevételeket és jogtalan előnyhöz jutatták a cégeket, mivel azok a támogatások után adókedvezményeket vehettek igénybe.
A vádban említett munkák között szerepelt olyan, amikor például forgalom elterelését, biztosítását, rendezvény biztosítását, rendőri felvezetést és zárást kértek különböző cégek, s a munka ellenértékét az alapítványok számlájára utalták.
Egy másik vádpont szerint Kiss János segítséget nyújtott egy barátjának és az ő ismerősének, az ügy hatod- és hetedrendű vádlottjának, a jogszabályi kötelmeket kikerülve, egy maroklőfegyver megszerzéséhez.
Az ítélet csak a másod- és a hatodrendű vádlottak esetében emelkedett jogerőre, ugyanis az ügyész az eslő- és a harmadrendű vádlott esetében súlyosbításért, míg a hetedrendű vádlott és védője felmentés érdekében nyújtott be fellebbezést.
Az ítélet indoklása során elhangzott: az alapítványok számlájára befizetett pénzekkel a rendőrség valóban anyagi előnyhöz jutott, de ez nem volt jogtalan, így vesztegetés nem valósult meg.