A tabuknak fittyet hányó Sarkozy, akinek mozgalmas szerelmi élete hetekig foglalkoztatta a médiát, szakított a francia elnökök vallási kérdésekben tanúsított hagyományos visszafogottságával, amikor karácsony előtt egy római bazilikában mondott beszédében Franciaország keresztény gyökereit emlegette.
Hétfőn Rijádban Sarkozy "a valaha ismert egyik legnagyobb civilizációként" dicsérte az iszlámot, és úgy beszélt szaúdi vendéglátóiról, mint akik "az iszlám alapvető értékeihez fordulnak, hogy a harcoljanak az azokat tagadó fundamentalizmus ellen".
Egy olyan monarchia dicsérete, amely az iszlám szigorú változatát propagálja, és ahová a francia elnök jövedelmező exportszerződések nyélbeütésére érkezett, az utolsó csepp volt a pohárban bírálói számára.
Francois Hollande szocialista pártvezető szerint az elnök ezzel megsértette az egyház és az állam szétválasztásának elvét.
"Ez ideológiai álláspont, amellyel a vallást francia termékek, így polgári célú atomerőművek muzulmán országoknak való eladására használja fel" - füstölgött az ellenzéki vezető.
Jean-Louis Debré vezető gaulle-ista politikus, az alkotmánytanács feje egyenesen megdorgálta az államfőt, mondván, hogy az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény megfelelő, és "helyes lenne biztosítani, hogy ne boruljon fel az általa előírt egyensúly".
A vallás kérdésében Sarkozy szakított a francia hagyománnyal, amelynek értelmében a hit kizárólag az egyén magánügye. Ez az 1905-ös törvénnyel kezdődött, és egyfajta politikai korrektségbe torkollott, amelynek értelmében tabu a vallást belekeverni a közügyekbe.
Az elnök ez negatív világiasságnak nevezi, és pozitív világiasságot szeretne, amely értékeli a hit keltette reményt és lehetővé teszi a vallási alapú közösségek állami támogatását.
A vita szerdán lángolt fel a nemzetgyűlésben. A szocialista Jean-Glavary a Szaúdi Arábiában elhangzott Sarkozy-nyilatkozat kapcsán megjegyezte: "Egy olyan beszéd, amelyben Istent nem minden oldalon, de minden sorban emlegetik, alapvető problémát jelent a köztársaság számára".
Bár az 1905-ös törvény célja a római katolikus egyház hatalmas befolyásának korlátozása volt Franciaországban, az egyházi vezetők fenntartással fogadnak minden olyan reformot, amely megváltoztatná a status quót és felébreszthetné az antiklerikális mozgalmakat. A nyolcmilliós muzulmán kisebbség viszont támogatná a reformokat, amelyek révén támogatást kaphatnának mecsetek építéséhez és az imámok képzéséhez.
A kétszeresesen elvált államfő magát olyan "katolikus kultúrájú" embernek tartja, aki ugyan nem sűrűn jár templomba, de nagyra értékeli azt az erkölcsi és szociális szerepet, amelyet az egyház a társadalomban játszhat.
"Van, aki hisz, és van, aki remél" - mondta Sarkozy a római Lateráni Szent János bazilikában. "A köztársaság érdeke, hogy sok olyan férfi és nő legyen, aki reménykedik" - tette hozzá.
