Az Értékmentő szenvedély - Műtárgyak magyar magángyűjteményekből című kiállítás az iparművészet teljes spektrumát bemutatja a fontosabb gyűjtési területek szerint - mutatott rá Renner Zsuzsanna hangsúlyozva, a gyűjtemények kiválogatásánál nem törekedtek teljes kronológiára, valamennyi stílusirányzat áttekintésére.
A tárlaton az érdeklődők 65 magángyűjtő mintegy 600 műtárgyát csodálhatják meg. A közönség gótikus faszobrok, XIII. századi körmeneti kereszt, rokokó misekehely, keleti szőnyeg, Herendi és Zsolnay-porcelán mellett láthat 500 éves asztronómiai zenélő órát, japán dísztőrt, ortodox fémikont, buddhista házi oltárt, valamint XVII. századi brüsszeli falikárpitot is.
A magyar gyűjtők értékmentő szenvedélyéről tesznek tanúbizonyságot a tárlaton megtekinthető art deco bútorok, ezüst ékszerek, arany ritkaságok és elsüllyedt hajók kerámia kincsei is.
Renner Zsuzsanna felhívta a figyelmet arra, hogy az április 20-ig megtekinthető tárlattal a múzeum célja, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatot a magángyűjtőkkel: szakmai hátteret biztosítva számukra mecénásként maga köré gyűjtse őket.
"Ma, amikor a kultúra-finanszírozás változik, az állam egyre inkább kivonul a közgyűjtemények támogatásából, létkérdés a múzeumok számára, így az Iparművészeti Múzeum számára is, hogy mecénási kört, baráti kört építsen maga köré" - fűzte hozzá a főigazgató.
Renner Zsuzsanna felidézte, hogy egy évszázaddal ezelőtt, 1907-ben Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója az amatőr gyűjtőket egy közös kiállításra kérte fel, akkor mintegy 3500 remekművet mutattak be.
A műgyűjtés egészen 1938-ig stabil és erős volt, a zsidótörvény és a második világháború azonban a gyűjtés ellen hatott, lazította a magángyűjtők és a múzeumok kapcsolatát. A gyűjtők újabb nemzedéke az 1960-as években bukkant fel - tette hozzá a főigazgató.
A legendás "amateur" kiállítás centenáriuma jó alkalmat adott arra, hogy a múzeumban bemutassák a jelenkori magángyűjteményeket.
Lichner Magdolna, a kiállítás katalógusának szerkesztője arra mutatott rá, hogy a tárlat megrendezését "a kíváncsiság és a vágyakozás" motiválta: a XIX-XX. század fordulójára a pezsgő közélet volt jellemző, és ebből szerettek volna valamit visszaadni.
A tárlat legnagyobb értéke a kortárs iparművészet felvonultatása - vélekedett a katalógus-szerkesztő.