A közös kutatás eredményei a Nature című tudományos folyóiratban láttak napvilágot.
A nem rokon egyedek közötti kooperáció eredetének és fennmaradásának magyarázata központi szerepet játszik a biológiai rendszerek és az emberi társadalom működésének megértésében.
A természetes szelekció révén általában olyan egyedek jönnek létre, akik a saját sikerességüket "maximalizálják". A tudósok a jelen kutatás során azt vizsgálták, hogy hogyan és miért fejlődhet ki egy olyan viselkedésforma, a kooperáció, amely során az egyik fél akár a számára előnytelen együttműködést is vállalja. Ennek magyarázatára egy számítógépes modellt fejlesztettek ki.
Mint Barta Zoltán elmondta az MTI-nek, a természetes kiválasztódás során azok a gének szaporodnak el, amely az adott egyed "szaporodási sikerét" maximalizálják.

Ennek megfelelően "az élőlények általában úgy viselkednek, hogy saját sikerüket maximálják". "Ez általánosan érvényes elvnek tűnik, s ebbe nagyon nehezen illeszthető be az, hogy vannak olyan élőlények, amelyek viselkedésükkel akár a saját rovásukra mások szaporodási sikereit, azok maximalizálását segítik".

"Az az alapprobléma, hogy van egy általános elvünk, s ennek látszólagosan ellentmondó példáink a kooperatív viselkedésről. Ez a viselkedésforma eléggé elterjedt, számos példa van erre a rovarvilágban, a madaraknál, az embernél" - magyarázta a tudós.

Ismertetése szerint a kooperáció már "az alapoknál elkezdődött": az úgynevezett eukarióta sejtek, amelyekből az emberi szervezet is felépült, feltételezések szerint különböző bakteriális sejtek kooperációja révén jöttek létre.

"Az emberi társadalomban nyilvánvalóan különösen előnyös lehet a kooperatív viselkedés. Elképzelhető: ez készség eredményezhette azt, hogy mi uraljuk a Földet, mert a kooperatív jelleg miatt képesek voltunk együttműködni, s ennyire elszaporodni" - hangsúlyozta a kutató.
Barta Zoltán ismertetése szerint az általuk kidolgozott számítógépes modell azért érdekes, mert sikerült egy "nagyon egyszerű mechanizmust" találniuk, amelynek alapján prognosztizálható a kooperatív viselkedés.

"E mechanizmus alapján nyugodtan kijelenthetjük: a kooperáció látszólag ugyan ellentmond a természetes szelekció elvének, mégis gyakran megjelenhet" - mondta.
Barta Zoltán hangsúlyozta, hogy a modell csak akkor működik, ha az egyedek között variabilitás, változatosság van.

A kooperáció kialakulásában és fennmaradásában ugyanis kulcsszerepe lehet annak, hogy az egyedek képesek a számukra kedvezőtlen együttműködést megszakítva új, esetleg jobban együttműködő partnert keresni. Ennek azonban fontos feltétele, hogy a populáció tagjai között valamilyen külső forrás, például mutáció által fenntartott változatosság legyen a kooperációra való készségben, ugyanis ha mindenki egyforma, akkor nem érdemes vállalni az új partner költséges keresését.

"Ha mindenki egyforma, akkor ez nem működik" - mondta a kutató, megjegyezve, hogy a korábbi modellek átlagegyedekkel dolgoztak, eltekintettek az egyedek variabilitásától, vagyis egy nagyon fontos tényezőt nem vettek figyelembe.

"Az egyedi változatosság azért is fontos, mert látjuk, hogy variábilis populációban másként működnek a dolgok. Kezdjük felismerni, hogy az állatok sem teljesen egyformák, az emberekről pedig tudjuk, hogy mindenki teljesen más" - mutatott rá.

Barta Zoltán ismertetése szerint folytatódik a közös kutatás. A vizsgálat korábbi szakaszában "aszexuális populációkat" vettek górcső alá. A továbbiakban azt tervezik megnézni, hogy "mi van akkor, ha a szexualitás is megjelenik, az egyedek párzanak, a gének, a kromoszómák rekombinálódnak, azaz növekszik a variabilitás.