Főképp azért, mert ha minden mellett elmegyünk szó nélkül, akkor a végén tényleg nem marad semmi csak a zavaros, anyázós, megosztottságokkal teli hétköznapok. Márpedig a magyar kultúra napja egy olyan alkalom, amikor érdemesebb tágabbra nyitni az ablakot, meghallgatni egy zeneművet, megtekinteni egy festményt, elolvasni néhány irodalmi részletet, hogy átélhessük a valahová tartozás jóleső érzését.

A kultúraidézés fenti módjai közül én az irodalmat választottam. Csak úgy találomra böngészgettem korszaktól, nemtől, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül a magyar kultúra nagy ábécéskönyvében. Azt kerestem, hogy ezen a más nemzetiségűek számára göcsörtös, keszekusza nyelven hogyan lehet kifejezni valami általánost, valami egyetemest, valami emberit… A következőkben ezért már nem én kiáltok, hanem a nyelvünk (a kultúránk) dübörög.

De ez, amit mesélni készülök, ez olyan időkben történt, amit már elfeledtünk, akkor, amikor még óriás szörnyek, kígyódémonok, sárkányok és nagy szellemek éltek a földön; és úgy éltek, úgy szerették, úgy gyűlölték egymást, akár az emberek. Csak a szeretet, a gyűlölet maradt. Ha gyíkot látsz vagy siklót, a szörnyek árnyai! Erre gondolj. – Nádas Péter

Hát ne fordulj vak hevedben a világ és rendje ellen...Úgy tekints az emberekre, hogy a föld se jó, se ferde; se gyönyör, se bú tanyája, csak magadnak képe, mása. Ki sóhajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat. – Reviczky Gyula


És hogy micsoda nyomorúság a gyerekkor, és hogy milyen türelmetlenül igyekeztem felnőni, mert hittem a felnőttek titkos szövetségében, hogy a szadizmus övezte világukban ők maguk tökéletes biztonságban élnek… – Kertész Imre


Ez mindig így van: semmi sem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől; de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. – Ottlik Géza


"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" , vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem … Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. – Kosztolányi Dezső

Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat. - Szabó Magda




Vagyok, mint minden ember: fenség, északfok, titok, idegenség, lidérces messzefény... –  Ady Endre




Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. – Wass Albert



Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa. – Babits Mihály




Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik. – Örkény István




Az igazán kitűnő lélek akkor is szívesen dolgozik, s végzi azt, amiért itt van a földön, ha tisztában is van vele, hogy ez a munkássága semmivel sem enyhíti azt a reménytelenséget, amelyet a földi életnek az egész látványa kelt bennünk. – Füst Milán


A fordítottját csináltam annak, amit gyermekkoromban. Akkor egész nap lebzseltem, és este sunyi, jámbor pofával somfordáltam szüleim elé. Itt meg a művészek között adtam a ledér, javíthatatlan szoknyavadászt és borisszát: de otthon, a négy fal között kétségbeesett komolysággal ültem a papír elé, és összeszorított fogakkal küzdöttem a kifejezéssel. … Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal. - Tersánszky Józsi Jenő

Az magyar író, aki magyarul ír és író. – Esterházy Péter





Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk … Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait. – József Attila


Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. – Márai Sándor


Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. – Karinthy Frigyes



Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,vagy korhadt fának odván temetkező bogár. – Radnóti Miklós


Legyen bár tenger a hibád, én soha észre nem veszem. Te mindörökké szép maradsz, miként az első szerelem! – Juhász Gyula