Célpontban a turizmus

A turizmus világszinten majdnem az egyharmadát teszi ki a szolgáltató iparágnak, sőt ez a szám a fejlett országokban akár az 50 százalékot is elérheti. Ráadásul elemzők szerint segíthet a klímaváltozás és a szegénység problémájának megoldásában is. Ezen felül erősíti a kultúrák közti kommunikációt, az ismeret- és élménygyűjtés egyik legkellemesebb formája és persze nem utolsósorban pihentet, kikapcsol.

Ugyanakkor mivel teljesen globális jelenségről van szó, fokozottan érzékeny a politikai, természeti problémákra: érthető, hogy kevesen vágynak olyan üdülőhelyre, ahol zavargások vannak, bombák robbannak, reng a föld, vagy járvány van.

Szeptember 11-e 2001 óta nem a katalánok nemzeti ünnepe miatt híres. A terrortámadás közvetlen és közvetett politikai hatása kiterjedt a turizmusra is, sokan mondják, hogy az iparág fekete napja is az ikertornyok ledőlésének dátuma. Az állandó növekedésben lévő turizmus akkor érezhetően (4 százalékkal) visszaesett világ szinten, az Amerikai Egyesült Államokba látogató turisták száma akkor 30 százalékkal megcsappant.



Ugyanígy reagáltak az idegenforgalmi mutatók az iraki háború kezdetére 2003-ban. Akkor mintegy 10 százalékkal esett vissza a légiutas-forgalom a világon, és 42 százalékkal kevesebben utaztak a Közel-Keletre.

Utoljára Kenya kapcsán járt körbe a világban a vészjelzés: ha egy mód van rá, ne utazzanak oda! De nem ez az afrikai ország a Föld egyetlen olyan pontja, ahol nem ajánlatos turistának lenni (sőt sima állampolgárnak se jó), és számos olyan desztináció van, ahol a személyes biztonságunkon felül lelkiismereti akadályokba is ütközhetünk. Hol lehet szorongva nyaralni?

Kikapcsolódás csak adrenalinfüggőknek

Természetesen a háborús övezetek jelentik a legnagyobb kockázatot egy ország látogatóira, így egyértelmű, hogy nem lesz a közeljövőben kedvelt úti cél Afganisztán, Irak vagy éppen Szomália. Sok országban pedig nem a kisebb lopásoktól, hanem emberrablásoktól kell tartania az üdülővendégeknek (például Kolumbia).

Persze különösen azon országok számára rossz a bizonytalan lábakon billegő közbiztonság, akiknél amúgy a bevételek jelentős részét tehetné ki a turizmus. Ilyen az utóbbi időben sokat emlegetett Kenya, vagy akár Haiti, de a Fülöp-szigeteknek egy részére sem illendő ajándékutazást adni szeretteinknek. Ezekben az országokban általában az állam erősen törekszik arra, hogy rendet és nyugalmat teremtsen, legalább a turisták számára. Vegyük akár Egyiptom vagy Thaiföld példáját, ahonnan időről időre érkeznek fenyegető hírek külföldi áldozatokat is érintő robbantásos merényletekről, általános vészjelzés azonban nincsen. Rendszeresen járnak oda kikapcsolódni a világ minden tájáról, és nem állítjuk, hogy az életüket kockáztatnák ezzel.



Nehéz helyzetben van Izrael is, ahol amikor felerősödnek az indulatok több áldozatról és merényletről szólnak a napi tudósítások, de általában is jellemző az országban élők életére a fenyegetettség. Hallottam például olyan Izraelben élő házaspárról, akik már évek óta nem járnak el vacsorázni kettesben, nehogy egyszerre árvuljanak meg gyermekeik. Azok számára, akik biztonságban érezhetik magukat otthon nem kifejezetten vonzóak ezek a területek, hiába érdekelné őket az ott található látványosság. Az áhított béke óriási idegenforgalmi robbanást eredményezhetne a területen.

Szórványos vészhelyzetek

Arra is van példa, hogy egyes úti célok csak ideiglenesen esnek ki a turisták kegyeiből, vagy még az aggasztó hírek sem tántorítják el a felfedezőiket. Ez utóbbira az egyik legmarkánsabb példa Párizs, ahonnan – igaz csak a külvárosokban – többször is napokon át hallhattunk zavargásokról, utcai küzdelmekről és felgyújtott autókról. Különleges intézkedéseket hoztak tavaly év végén Belgiumban is terrorveszélyre hivatkozva.

Ebből is látszik, hogy Európát sem kímélték a terroristák: a szeptember 11-éhez hasonló sokkot okozott 2004. március 11-én a merénylet Madridban, amit az al-Kaida vállalt magára. Spanyol ismerőseim szerint szinte nincs is olyan ember az országban, akinek valamilyen ismerőse, vagy ismerősének az ismerőse ne lett volna az áldozatok, vagy szerencsésebb esetben a sérültek között. A mediterrán országban a szélsőséges szervezetek mellett megjelenő újfajta terrorveszélyen a turisták túltették magukat, a hatóságok azóta is küzdenek, hogy az eset - vagy hozzá hasonló - soha ne ismétlődhessen meg.

Londont sem kímélik a politika viharai, azonban a britekhez vágyókat eddig ez nem tántorította el a szigetországtól. Legyen szó akár a metró elleni merényletekről, vagy a reptéri riadókészültségről. Személyes élmény a Soho-beli robbantások után pár nappal az utcai szemetesen egy felirat: Kérjük, vigye haza a szemetét! (a kukákat ugyanis lezárták, nehogy bombát rejthessenek beléjük)

Ha már szemétnél tartunk aktuális példa Nápolyé, ahol hetek óta kisebb zavargások zajlanak a külvárosban újranyitott szeméttelep miatt. A híradások szerint a helyiek egy része a hulladék elégetését tartaná a legjobb megoldásnak, és lelkes önkéntesként neki is láttak ennek a feladatnak.Ahogy képzeletbeli idegenvezetőnk mondaná: jobbra láthatóak a vezúvi villák, balra előre pedig a lángokkal és a szemetet gyújtogatókkal küzdő tűzoltók.

Magyarország is esett már ebbe a csapdába: a szeptember 17-i MTV székház elleni támadás és az október 23-ai események sok külföldinek elvették a kedvét a magyar fővárostól, igaz egy részük később mégis eljött, látván, hogy a helyzet nem annyira vészes.

Erkölcsi dilemmák

Milyen érzés úgy nyaralni, hogy körülöttünk éheznek és félnek? Vagy kevésbé durván, de olyan országban tölteni vakációnkat ahol a fennálló rend diktatórikus elemekben nem szenved hiányt. Tunéziában vagy Burmában nem fenyegeti veszély a testi épségünket, azonban mennyire költjük könnyű szívvel a pénzünket egy olyan országban, ahol elnyomás van? Nem érezheti-e magát a pénzt költő turista egy elnyomó rendszer cinkosának? Arról nem is beszélve, hogy a turizmus kapcsán hangoztatott kultúraközvetítő szerep sem érvényesülhet egy olyan világban, ahol elkülönítve, szinte ketrecbe zárva süttetjük a hasunkat. Amikor mindenhol a kubai menekültekről és a szigeten elkövetett, demokratikusnak kis jóindulattal sem nevezhető tettekről hallunk, megkeseredik szánkban a Mojito. A Cuba Libréről nem is beszélve.

Antidemokratikus játékok

Sokan a 2008-as pekingi olimpiai játékokról is szigorúan szólnak. Egyesek bojkottálnák is a jeles sporteseményt Kína demokráciához való ellentmondásos hozzáállása miatt. Hiszen az ország Tibethez köthető politikáját nem használnánk sehol sem a demokratikusan intézett konfliktuskezelés jeles példájaként, és sokan felróják a Szudánhoz köthető szálakat is Kínának.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 1978-ban a labdarúgó-világbajnokság úgy zajlott le Argentínában, hogy fegyveres katonai junta volt hatalmon. Az ország elnöke Jorge Rafael Videla volt, akinek neve mellett a „piszkos háború” került be a történelemkönyvekbe, melyben „nyoma veszett” emberek ezreinek.

A mosoly árnyéka

A turistákat elbizonytalanító tényezők közül szinte mindegyik megtalálható Thaiföldön, a mosoly országában, igaz egyik sem annyira erősen, talán ezért nem tántorítja el az oda utazókat. 2005 Karácsonyán a cunami, 2006 szeptemberében a katonai puccs, az iszlám szélsőségesek robbantásai, a madárinfluenza fenyegetése mind olyan tényezők, amik betehetnének egy kisebb népszerűséggel rendelkező országnak. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy kevés országban tapasztalható ennyire a turizmussal és vendéglátással foglalkozó emberek körében a kedvesség az előzékenység. És a mosoly, nemhiába nevezik e szeretetre méltó arcrezdülés országának Thaiföldet. Azért a nyitott szemmel járó turista néha mégis kényelmetlenül érzi magát, de a napsütés, a tengerpart és az ország egyéb csodái erősebbek.



Ha egy ország politikai helyzete stabil, akkor adódhatnak olyan helyzetek, amelyek egy időre leveszik őket a turizmus térképéről. Természeti katasztrófák, vagy világméretű fenyegetést is jelentő járványok (mint a madárinfluenza vagy a S.A.R.S. azaz az A típusú tüdőgyulladás) miatt is tanácsos adott esetben más helyet választanunk szabadnapjaink eltöltésére. Ha esetleg nem kívánjuk a világ gondjait naponta ilyen szemmel fürkészni, akkor a Külügyminisztérium honlapján található tájékoztató oldalt mindenféleképpen érdemes felkeresnünk, mielőtt befizetnénk (rém)álmaink nyaralására.