India egyik legnagyobb hatású politikusa, Mohandász Karamcsand Gandhi 1869. október 2-án született Porbandarban, Gudzsarát államban, apja Porbandar hercegség főminisztere volt. Gandhi hindu neveltetésben részesült, de hatott rá a dzsainizmus is. Alig 13 évesen megházasították, a frigyből négy fiú született.

Szülei akarata előtt meghajolva 1888-tól Londonban jogot tanult, bár ő inkább orvos akart lenni. Anyjának tett ígérete szerint hű maradt vallása előírásaihoz, az angol szokásokban való megmártózása kimerült pár kísérletben, például táncórákon való részvételben. Tanulmányai végeztével hazatért s kérvények írásával kereste kenyerét. 1893-ban elfogadott egy dél-afrikai állásajánlatot, s 1914-ig Afrikában maradt. Az ott élő nagyszámú indiai bevándorlót, az őt magát is ért atrocitások, megaláztatások nyomán, a faji megkülönböztetés elleni küzdelem élére állva alakította ki az erőszakmentes ellenállás politikáját, a szatjágrahát.

Az indiai politikai életbe 1919-ben, az amritszári mészárláskor kapcsolódott be, szót emelt a zendüléssel vádoltak ítélet nélküli bebörtönzése ellen. 1920-ban a függetlenségi mozgalom s a Kongresszus Párt vezetője lett, polgári engedetlenségi mozgalma bojkottálta a brit intézményeket és árukat. 1922-ben hat év börtönre ítélték. Amikor a párt kettészakadt, s szembekerültek a hinduk és muzulmánok is, éhségsztrájkkal fékezte meg az erőszakot. 1930-ban nagy tömeg kíséretében 400 kilométert gyalogolva a tengerhez vonult, tiltakozva a sóadó ellen. A mozgalom nyomán 60 ezer ember került börtönbe, de a sólepárlást 1931-re engedélyezték. A fogságban éhségsztrájkkal lépett fel az érinthetetlenek diszkriminációja ellen.

A későbbiekben eltávolodott pártjától, mert nem tartották hitelesnek az erőszakmentességről szóló elveit, s Gandhi azzal sem értet egyet, hogy a II. világháború idején a párt a függetlenség reményében támogatta a briteket. 1947-ben a korona egykori ékköve helyén két állam jött létre, a hindu India és a muzulmán Pakisztán. A két közösség közt összecsapások törtek ki, az egység elvesztését tragédiaként megélő agg politikus a falvakat járva próbálta békére bírni az embereket, majd ismét böjtbe kezdett.

A politikai hitvallása miatt hindu és muzulmán oldalon egyaránt ellenségeket szerző Gandhit egy hindu fanatikus, Nathuram Godse ölte meg 1948. január 30-án egy felvonuláson Delhiben. (A merénylőt és társát 1949 novemberében kivégezték.) Gandhi hamvait több urnába osztották szét, síremlékén állítólagos utolsó szavai a He Ram, vagyis az Ó, istenem olvashatók. Gandhi már életében kiérdemelte a Mahátma, vagyis a Nagy Lélek nevet, amelyet a világhírű író, Tagore adott neki.