A fiatal nő nyolc hónapja ment férjhez és állítólag "szégyenbe hozta" a családját. Évente több ezer nőt gyilkolnak meg saját rokonaik a család jóhírének megóvása "érdekében" elsősorban a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában, de a brutális szokás nem ritka a Nyugaton élő muszlim közösségekben sem.
A jordániai büntetőtörvénykönyv még ma is szelíden bírálja el a férfiak által "dühroham" hatása alatt elkövetett bűncselekményt. Országos kampányokat rendeznek a barbár rítus ellen - amelyeket néhanapján a királyi család is támogat -, az akarat azonban rendre beleütközik az ország törzsi alapon működő parlamentjébe.
De a vita legalább felhívta a figyelmet a jelenségre, és - az arab világban szokatlan módon - olyan további tabutémákra is, mint a családon belüli erőszak vagy a gyermekmolesztálás.
"Az első lépés a megoldás felé, ha beszélünk róla" - mondja Eva Abu Halave emberjogi ügyvéd, a Mizan nevű nővédelmi szervezet vezetője. A dzserasi menekülttábor piszkos utcáin azonban a meggyilkolt lány rokonai - nevüket sosem hozták nyilvánosságra - a hallgatás falát emelik az idegenek elé.
"Ami történt, megtörtént" - mondja egy asszony, miközben a fedetlen szennycsatornájú utcáról gyerekeit betereli salakbeton házába, hogy aztán sietve bezárja az ajtót. Az áldozat férje baseballsapkában trécsel az utcán barátaival. De a retesz kattan mögötte, amikor elhunyt feleségéről kérdezik.
Egy ügyész előre kitervelten elkövetett emberöléssel vádolta meg a húszéves fivért. A helyi lapok szerint egy kendőt tömött húga szájába, egy dróttal fojtogatta és egy egész doboz cigarettát elszívott, mielőtt feladta magát. Egyesek szerint azért volt dühös, mert a húga nem volt otthon néhányszor.
"Ha a lány bűnös volt, hát megérdemelte, amit kapott" - mondja egy főiskolai hallgató, aki Mohamedként mutatkozott be.
A nők könnyen válhatnak gyanússá a konzervatív jordániai társadalomban, ahol az iszlám törzsi hagyományok együtt élnek a fogyasztói társadalommal és a modernitással. A "becsületbeli" gyilkosságok" gyakoriak: 2006-ban és 2007-ben egyaránt nagyjából 18 esetet regisztráltak az ország hatóságai, habár az emberjogi aktivisták szerint ez a szám a valóságban jóval magasabb lehet. A törzsi társadalmi berendezkedésben a szokás széles körben elterjedt, noha számos muszlim tanító hangsúlyozza, hogy a Korán nem szentesíti az efféle tettet, és óvja a hívőket attól, hogy saját kezükkel szerezzenek érvényt a törvénynek.
"Tulajdonképpen nagyon kevés a +valódi+ becsületbeli gyilkosság." - mondja Abu Halave - "Az esetek jó részében valamilyen másféle indítéka van az emberölésnek, például egy örökségi vita. Csak persze az elkövetők és ügyvédeik mindent elkövetnek, hogy elkerüljék a büntetést".
A "becsületbeli" ügyek vádlottjai hat hónaptól két évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak. Közülük keveseket vet meg környezetük. A civil mozgalmak képviselői szerint a társadalmi hozzáállás változóban van: egyre kevesebb bíró hajlandó elfogadni a "dührohamot" mint indítékot, és a családon belüli erőszak szélesebb értelmezésének elfogadtatása sincs már túl messze.
Egy évvel ezelőtt a szociális fejlesztésért felelős minisztérium létrehozta a dár al-vifák (a békítés háza) intézményét, amely eddig 290, családi bántalmazás, szexuális kizsákmányolás elől menekülő nőnek nyújtott segítséget. Hasonló menhelyeket üzemeltet Abu Halave szervezete is olyan szenvedő nőknek, akiket a rendőrség vesz védőőrizetbe. Sokan akár éveket is szökésben töltenek el.
"Szükségük van a védelemre, aztán pedig a visszailleszkedésre" - mondja a Mizan vezetője, hangsúlyozva, hogy szükséges foglalkozni az áldozatok családjával is. Két asszonyról mesél, akik túlélték rokonaik gyilkossági kísérletét, de visszatérhettek családjukhoz a megfelelő pszichológiai meditációt követően. "Egyikük terhes volt, amikor megerőszakolták. Most azonban a családja végre elfogadta őt".
Jordánia felismerte, hogy a fizikai, szexuális és érzelmi kizsákmányolásnak nem csak a nők, hanem a gyerekek is áldozatul eshetnek.
"Mi voltunk az első arab ország, ahol beszéltek a molesztálásról" - szögezi le Nancy Nagúr egy kormányzati működtetésű, bántalmazott gyermekek számára létesített menhely vezetője. A központban nem csak a gyerekek, de a családjaik is pszichológiai terápiában részesülnek mindaddig, amíg a kiskorú biztonságban hazatérhet.
A nők és gyermekek védelméről szóló törvénytervezetet a parlament alsóháza elfogadta, már csak a felsőházi szentesítésre vár. Ha megvalósul, úgy "békéltető tanácsok" nyújtanak lehetőséget a nőknek, hogy megállítsák az erőszakot anélkül, hogy hivatalos feljelentést tennének, mivel az áldozatok nem szívesen juttatják börtönben férfirokonaikat. Ugyanakkor az emberjogi szakemberek szerint a "becsületbeli" ügyek kihalása még a jövő zenéje.