Veszélyes séta
Egy kérgesteknős nemrégiben fejezte be a tengeri gerinces élőlények között rögzített, eddigi leghosszabb vándorlását a Csendes-óveánon keresztül. Az állat által megtett út 20 ezer 558 kilométer volt .
2008. január 28. hétfő 19:42 - Hírextra
A műholddal követett utazás egy kérgesteknős által nyújtott, első rögzített transz-pacifikus migráció. A hatalmas kétéltű 2003 nyarán, Indonézia trópusi vizeiben kezdte meg útját. Az egyenlítői vonalon áthaladva, a teknős erős, gyors áramlatokkal találkozott, mielőtt elhaladt volna a hawaii Kauai-sziget mellett. Az út során a teknős talán összefutott kardhalakkal, tonhallal és egyéb, vándorló fajtársakkal, melyek a sikeres, táplálkozási szezonról tértek vissza Észak-Amerika partjaitól.
A teknős némelyik merülése mintegy 1000 méteres sötétségbe vezetett az óceáni felszín alá. 647 napnyi úszás után, az állat végül elérte a Csendes-óceán északnyugati régiójának hűvös vizeit, ahol medúza-lakoma várta. A teknős "ezen epikus, a Csendes-óceán trópusi és mérsékelt vizeit érintő utat csak azért tette meg, hogy medúzát ehessen Oregonnál" - mondja Scott Benson, a NOAA kutatója. Benson a tanulmány társszerzője.
A kérgesteknős a világ legnagyobb teknőse. Két méteresre is megnőhet, súlya elérheti a 900 kilogrammot. A kérgesteknősök csak akkor táplálkoznak, ha a táplálék bőségesen áll rendelkezésre. "Hasonlóan a hatalmas bálnákhoz, óriási testméretük lehetővé teszi számukra, hogy tartalékolják a táplálékot és nagy távolságokat tegyenek meg rendszeres étkezés nélkül" - mondja Benson. "Bár a trópusi partokon kelnek ki, egyedülálló adaptációkkal rendelkeznek, melyek lehetővé teszik számukra, hogy tolerálják a hideg, mérsékelt vizeket is" .
Ennek ellenére a szaporodóképes nőstények becsült száma meredeken zuhant az elmúlt 25 évben, a kérgesteknősök a Csendes-óceánban hamarosan a kihalással néznek szembe - állítja a kutató. A faj kritikusan veszélyeztetettként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáján.
"A kérgesteknős-populációkat a tojások begyűjtése, a halászhálók, a tengeri hulladék elfogyasztása, és egyes területeken a célzott vadászat veszélyezteti. A nagy fészkelő helyek legtöbbje a Csendes-óceán nyugati részén ma már védelem alatt áll a helyi lakosok által, ám biztosítanunk kell, hogy a táplálkozási területek is biztonságban legyenek" - mondja Benson.
A kérgesteknősök migrációs útvonaláról igen keveset tudunk. Az állatok a Csendes-óceán nyugati részén fészkelnek, ezek között a legnagyobb, fennmaradt populációk Indonéziában, Pápua-Új-Guineában és a Solomon-szigeteken vannak. Benson és csapata műholdas technológiát alkalmazott kilenc kérgesteknős nyomon követésére egy korábban még feltérképezetlen, fészkelő populációból, az indonéziai Pápua provincia, Jamursba- Medi partjairól.
Az adóvevőket a fészkelő nőstényekre csatolták egy hátizsákszerű hám segítségével, melyet nylonnal vontak be. Az adóvevők minden második napon elküldték az adatokat a műholdaknak, lehetővé téve a kutatóknak, hogy rögzítsék az állatok merülési viselkedését, a tenger hőmérsékletét és a nagyfelbontású geográfiai pozíciókat. Míg három teknős nyugat felé vándorolt a Dél-Kínai-tengerre, az egyik állat a Japán-tenger felé indult, északnak. A többi teknős kelet felé indult, bár csak ez az egyetlen állat tette meg az egész utat a Csendes-óceánon keresztül.
"Mindig is feltételeztük, hogy a Kaliforniánál alkalmanként kiszúrt kérgesteknősök Mexikóból jönnek" - mondja Peter Dutton, a NOAA kutatója, a tanulmány társszerzője. "Most rájöttünk, hogy a konzervációs erőfeszítéseket ki kell terjeszteni az óceáni át, a nyugati parton elterülő, fészkelő helyekig". A műholdas bizonyíték azt sugallja, hogy a leghosszabb közvetítéssel (695 nap) rendelkező teknőst talán elfogták, és egy hajó fedélzetére emelték.
Michael James kérgesteknősökkel foglalkozó szakember szerint a vizsgálat nagyon figyelemreméltó, mivel egy igencsak veszélyeztetett fajról van szó. "Nagyon sok vizsgálat fókuszál a fészkelő helyekre, ami nagyon is fontos, ám ugyanannyira, ha nem még fontosabb annak kiderítésére, mit csinálnak az állatok idejük további, 99,9 százalékában, ehhez pedig kulcsfontosságúak az olyan készülékek, mint a műholdas telemetria"- mondja a kutató.
"Amíg nem tudjuk beazonosítani, hol vannak az állatok a fészkelő helyeken kívül, addig nem ismerjük azon körülményeket, melyek hatással lehetnek rájuk".
Forrás: hirado.hu/National Geographic