Vajon a harmadik Astérix-film, minden idők legdrágább francia filmje sikeresebb lesz-e, mint az előző kettő, amelyet egyenként 25 millióan láttak?
Claude Zidi 1998-as Astérix és Obélix Caesar ellen című filmje Franciaországban 10 millió nézőt vonzott, Franciaországon kívül 15 milliót. Alain Chabat 2002-es Astérix és Obélix: Kleopátra-missziója inkább otthon volt népszerű: 14,5 millió jegyet adtak el rá, miközben külföldön 10 milliót.
Emmanuel Montanat, a filmet a Jérome Seydoux vezette Pathéval közösen gyártó La Petite Reine cég egyik illetékese szerint mindent bedobtak annak érdekében, hogy az olimpiai történet jobban kamatozzon, mint Chabat filmje. Franciaországban legalább 10 millió nézőre számítanak 950 moziban, külföldön a legszélesebb körben Oroszországban forgalmazzák, összesen 800 moziban mutatják be, de gyakorlatilag egész Európában és Törökországban is.
A Goscinny és Uderzo képregényeiből készült harmadik film nemcsak a kis bajszos gall világhírére, hanem a sztárszereposztásra is épít. Alain Delon személyesíti meg Julius Caesart, Gérard Depardieu bújik ismét a kövér, kissé lassú felfogású, ám iszonyú erős és hűséges Obélix bőrébe, Clovis Cornillac a ravasz, vakmerő Astérix. De a nemzetközi stáb sem akármilyen: a spanyol Santiago Segura, a német Michael Herbig, az olasz Luca Bizzarri mellett a sportvilág néhány szupercsillaga is megjelenik, valódi identitásuktól alig eltérő alakban: Michael Schumacher például Schumix-ként kocsihajtó, bigája természetesen tűzpiros, gazdája pedig ki is lehetne más, mint Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke. Amélia Mauresmo teniszcsillag, mint Amélix szerepel, Tony Parker NBA-sztár Tonus Parker római bajnok, míg Zinedine Zidane a beszélő Numérodix, azaz "10-es szám" nevet viseli. A színészek gázsija meghaladja a 10 millió eurót, a legnagyobb tételt azonban az öthónapos alicantei forgatás költségei jelentették a büdzsében: 32 milliót.
A kampány már november óta folyik, a kritikusoknak azonban meg kell várniuk a bemutatót. Ennek oka, hogy decemberben néhány "premier előtti" vetítésnek meglehetősen vegyes volt a visszhangja a szaksajtóban.
A film pontosan 40 évvel az eredeti képregény után kerül a nézők elé. A történetet annak idején a Mexikóvárosban rendezett játékokra időzítették, és számos akkori poénja, amelyek a különböző "spártai" edzésmódszereken, doppingügyeken és honosítási trükkökön élcelődtek, ma aktuálisabbak, mint valaha.
